Miért nem volt olyan sikeres a szovjet repülőgép, mint az angol-francia megfelelője?
A Szovjetunióban gyártott Tu-144 volt a világ első szuperszonikus utasszállító repülőgépe, amely a levegőbe emelkedett. És ez annak ellenére történt, hogy rengeteg „beépített” hibája volt.
Nagyobb, nehezebb és technológiailag kevésbé fejlett volt, mint a Concorde, és története gyakorlatilag véget ért egy szörnyű balesettel a Párizsi Légibemutatón, több százezer ember szeme láttára. Ráadásul nem sikerült, vagy nem tudtak még minimális kényelmet sem teremteni az utasok számára.
A repülőgép zajos, kényelmetlen és, be kell vallani, népszerűtlen volt. Ezek a tényezők együttesen vezettek ahhoz, hogy a Tu-144 gyártása ugyanolyan gyorsan leállt, ahogyan elkezdődött, és napjainkra mindössze hét példány maradt fenn belőle.
A világ első szuperszonikus utasszállító repülőgépe
Abban az időben, amikor Európa azon fáradozott, hogy kifejlessze – reményei szerint – a világ első szuperszonikus utasszállítóját, a Szovjetunió sem tétlenkedett, hanem meglepetést készített európai szomszédainak. A „Konkordszkij” becenevet kapta az angol-francia Concorde-dal való hasonlósága miatt, és a Tu-144 1968. december 31-én hajtotta végre első repülését, hónapokkal megelőzve versenytársát.
Ez egy olyan korszak volt, amikor a világ vezető szerepére pályázó országok mindent tűzbe vetettek, amijük csak volt, csakhogy elsők lehessenek, legyen szó rakéta űrbe juttatásáról vagy ember Holdra szállásáról. Így a szuperszonikus verseny nemzeti büszkeség tárgyává vált. Bármibe is került, Tupoljev eltökélt szándéka volt, hogy a Szovjetunió repüljön először szuperszonikus utasszállító sugárhajtású repülőgéppel.
A Tu-144 több évvel megelőzte azt, amire a szovjet repülőgépipar valóban képes volt.
A Szovjetunió végrehajtotta ezt a bravúrt, azonban a valóságban nem minden ment olyan simán, mint papíron és az ország vezetésének szóló jelentésekben. A szovjet repülőgépipar egyértelműen lemaradt az európaitól és az amerikaitól.
Valóban, a Concorde fejlesztése számos, korát megelőző technológiát hozott létre. Ilyenek voltak például a szénszálas fékek és a Fly-by-Wire rendszer – a pilótafülkéből történő elektro-távvezérlésű irányítórendszer.
Ezenkívül az angol-francia fejlesztésű fedélzeti számítógép lehetővé tette a repülőgép számára, hogy automatikusan változtassa a légbeömlők alakját a maximális hatékonyság érdekében, valamint a szárny konfigurációját a légellenállás csökkentése céljából.
Válaszul a Szovjetunió minden erejét a Tu-144-be fektette, és az, hogy egyáltalán sikerült ilyen repülőgépet létrehozni, önmagában hihetetlen teljesítmény volt.
Azonban a Tu-144 konstrukciójában sok hiba volt. Nagyobb és erősebb volt, mint a Concorde, de ugyanakkor több mint 20 tonnával nehezebb!
A hajtóművek irányítása kevésbé volt tökéletes, az aerodinamika nem bizonyult olyan jónak, a fékrendszer pedig egyenesen az előző generációból származott. Sajnos, ezek és más hátrányok előre meghatározták a Tu-144 sorsát: valószínűleg soha nem válhatott volna igazi versenytársává a Concorde-nak, amely üzemanyag-hatékonyságban kétszeresen felülmúlta.
De a Tupoljev-csoda sorsát végül más, baljósabb körülmények döntötték el.
A Tu-144 tragikus története
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
