Ebben a cikkben elmeséljük neked, valójában miért is volt szükségük a kalózoknak a szemfedőre, hogyan is álltak a dolgok a higiéniával a hajón a valóságban, és sok más érdekes tényt is megtudhatsz a kalózokról! A végén pedig lerántjuk a leplet az igazi kalózkódexről!
Sztereotípiák
Nagyon gyakran találkozol kalózokkal kapcsolatos sztereotípiákkal. Ez gyakran a filmeknek és az irodalomnak köszönhető, ahol nem mutatják be neked a kalózok valódi életét. A valódi kalózok mindennapi élete jelentősen különbözött attól, amit a filmekben láthatsz. A rablás, fosztogatás és egy valódi kalóz életének egyéb velejárói természetesen a valóságban is léteztek, de ez általában rendkívül ritkán fordult elő. Mindenekelőtt a kalózok mindennapi élete nagyon nehéz és kemény munkát jelentett a hajón.
A kalóz környezete
Kezdjük azzal, mi vette körül a kalózt? Elsősorban a végtelen tenger vagy óceán, majd maga a hajó. A kalózhajó általában nem volt túl nagy méretű. A hajó méretét elsősorban a sebesség határozta meg; ahogy sejtheted, minél nagyobb egy hajó, annál lassabb. Ezért a kalózoknak leggyakrabban kicsi, gyors és jól manőverezhető hajójuk volt, amellyel könnyedén üldözőbe vehették az áldozatot, vagy éppen ellenkezőleg, a lehető leggyorsabban megléphettek az üldözők elől.
A hajó kis méretei miatt az élet rajta semmivel sem volt könnyebb, mint a nagyobb hajókon. Számos tényező bonyolította a kalózok életét, például a szag.
A szag
Igen-igen, jól hallottad, pontosan a szag. Az ilyen hajókon legtöbbször rothadó hal és veríték borzalmas elegye terjengett. Azokban az időkben a hajókon nem volt olyan zuhany, amihez ma hozzá vagyunk szokva. Az édesvíz túl értékes kincsnek számított ahhoz, hogy fürdésre pazarolják, a sós vízzel való rendszeres mosakodás pedig egyszerűen lehetetlen volt. Emiatt terjenghetett az izzadt kalózok szörnyű bűze. Míg a nyílt színen, például a fedélzeten, ez a szag még valamennyire elviselhető volt, addig a szűkös hajóterekben ez a bűz szó szerint az őrületbe kergette az embert.
Munka a hajón
De nemcsak a szag tette próbára a kalózok életét. Kicsit korábban már említettük a hajón végzett munkát; de valójában miből is állt ez? A kalóz rabló és fosztogató, de másodállásban – sőt, néha főállásban is – matróz volt. A matróz munkája pedig rendkívül nehéz, sőt veszélyes is volt. Váltásokban dolgoztak, négyóránként cserélve egymást. Az időt „üvegekkel” mérték; ezek félórás homokórák voltak, és két váltás között 8 „üveg” telt el. Amint elhangzott a nyolcadik „üveg” jelzése, a kalóz pontosan tudta, hogy itt az ő műszakja, függetlenül napszaktól, időjárástól és közérzettől. A kalózmatróz legtöbbször nehéz, monoton munkát végzett: volt, aki a vitorlákkal dolgozott az árbocon, nagy magasságban, ami gyakran vezetett sérülésekhez és halálos balesetekhez; mások a fedélzetet súrolták, vagy egyéb hajókörüli teendőket láttak el. És ez így ment négyóránként, hónapokon, sőt, esetenként éveken keresztül.
Betegségek
Nem szabad megfeledkezned a betegségekről sem, amelyek szintén rendkívüli módon megnehezítették a kalózok életét. Ilyen volt például a skorbut, ami a C-vitamin súlyos hiánya miatt alakul ki. Ez végül számos következménnyel járt, mint például a gyors kimerülés, foghullás, ízületi fájdalmak, és végső soron a halál. Mindez állandóan ott leselkedett a kalózokra, és rendkívül veszélyessé tette a mindennapjaikat. Körülbelül így festett tehát egy kalóz élete a hajón.
A kalózok mindennapi életét nagyjából már áttekintettük, és levonhatod azt a következtetést, hogy az nagyon nehéz és veszélyes volt. De akadt-e bármi, ami örömet szerezhetett egy kalóznak? Igen, ez az étel volt! Bár, hogy őszinték legyünk, többnyire az is elég szűkös volt.
Milyen élelmiszereket vittek magukkal?
Ahogy bizonyára tudod, abban az időben még nem léteztek konzervek vagy fagyasztókamrák, ami erősen behatárolta a hajó fedélzetére vihető élelmiszerek körét. Friss élelmiszert – zöldséget, gyümölcsöt és nyers húst – csak nagyon keveset vittek magukkal, és ez gyakorlatilag az első néhány nap alatt el is fogyott, mivel nem volt lehetőség ezeket az élelmiszereket hosszabb ideig tárolni. Pontosan a friss élelmiszerekhez való hozzájutás hiánya miatt alakult ki a már említett skorbut.
Legtöbbször tartós élelmiszereket vittek, ami abban az időben füstölt vagy sózott ételeket jelentett; ezekből igen nagy mennyiséget halmoztak fel. A kenyeret kétszersültre cserélték, amely sokkal tovább elállt, mint a hagyományos pékáruk. De ezeknek is megvolt a maguk hátránya: a kétszersültben nagyon gyakran megtelepedtek a rovarok. Ennek ellenére mégis megették, mivel nem volt más választásuk.
Állatok a hajón
Sok történész állítja továbbá, hogy amikor a kalózok tengerre szállás előtt megpakolták a hajóikat, a hajóteret dugig tömték haszonállatokkal, konkrétan tehenekkel és kecskékkel. Bizonyos esetekben a kalózok tyúkokat is vittek a hajótérbe. Az állatokat kalózvárosokban szerezték be, például a Kalózok Köztársaságában (Nassau). Ez valóban okos megoldás volt, mivel a kalózok a tyúkokat tojásaikért tartották. Amikor a fő élelmiszerkészletek elfogytak vagy megromlottak, a kalózok levágták az állatokat, így friss húshoz jutottak.
Mit ittak a kalózok?
A kalózok vizet ittak, amiből szintén nagy mennyiséget vittek magukkal, de ez is hajlamos volt megromlani; az állandó hőségben a víz gyorsan megposhadt. Ezért aztán rummal keverték, hogy elnyomják a rossz szagát és fertőtlenítsék. A rum meglehetősen könnyen elérhető italnak számított a hajón. Azonban elterjedt róluk az a sztereotípia, hogy a kalóz állandóan részeg, és mindig csak rumot iszik, de a valóságban ez nem egészen így volt.
Rumot valóban ittak, de csak adagolva, kis mennyiségben, hogy elkerüljék a részegeskedésből fakadó zendüléseket. Néha jutalomként megengedték a kalózoknak, hogy a megszokott adagnál többet igyanak, ez azonban nem fordult elő túl gyakran, éppen azért, hogy elkerüljék a már említett zendüléseket és nyugtalanságot.
Kannibalizmus
Annak ellenére, hogy alaposan feltankoltak élelemből, nem voltak ritkák azok az esetek, amikor az ennivaló mégis elfogyott. Ilyenkor a kalózoknak nem sok választásuk maradt: vagy a halászat – amihez azonban rendkívül ritkán folyamodtak, mivel hosszadalmas elfoglaltság volt, és nem mindenkinek volt hozzá ideje és türelme – vagy egy sokkal szélsőségesebb megoldás: a kannibalizmus.
Amikor a kalózoknak tényleg elfogyott minden élelmük, és esélyük sem volt szárazföldet érni, bizony megeshetett, hogy alaposabban szemügyre vették valamelyik társukat. Például bizonyos szélsőséges helyzetekben a megcsonkított vagy sebesült kalózok gyakran elsőként kerültek kés alá, hogy aztán a közös kalózüstben végezzék. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden kalóz kannibál lett volna, de azért ilyen esetek sem számítottak ritkaságnak a kalózok között. Mindebből levonhatod azt a következtetést, hogy a kalózok étrendje rendkívül szegényes volt, és nélkülözött mindenféle ínyencséget.
A kalózok mindennapi életéről és étrendjéről már beszéltünk. Itt az ideje, hogy szemügyre vegyük, hogyan is festett egy valódi kalóz.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
