Máskülönben az északi folyók télen kiszáradnának. Ennek ellenére nem sokat változik a vízszintjük. De a folyókban nem minden víz olvadékvíz vagy esővíz.
Ugyanez vonatkozik a meleg éghajlatú déli folyókra is. Kelet-Afrika hegyeiben nincsenek gleccserek. Pusztán az Egyenlítőn hulló esőzések lefolyásával pedig nem magyarázható a Nílusban lévő hatalmas vízmennyiség, különösen mivel a folyó több ezer kilométeren keresztül folyamatosan sok vizet veszít.
Érdekes tény, hogy a Viktória-tavat csak 1858-ban fedezték fel. Egy ilyen hatalmas vízfelületet (68 ezer km² területű) ilyen későn fedeztek fel az európai kutatók. De van egy 1706-os térkép, ahol a tó már szerepel, és körülötte sok város található.
Van der Aa holland térképésznek a 18. század elején kiadott régi térképe Északkelet-Afrikáról. Itt látható a bal oldali mellékfolyó, a Sárga-Nílus. Bár a Viktória-tó a modern földrajz szerint sokkal délebbre található.
Van egy elmélet, hogy ez a tó egy bizonyos időszakig egyáltalán nem létezett. Sok régebbi forrás arról számol be, hogy a Nílus a Hold-hegységben ered, Közép-Afrikában.
A Nílus forrása Waldseemüller 1513-as térképén a Hold-hegységben található. Az ókori térképészek ismerték ezt a régiót a 16. században, mivel a térképeken városok vannak feltüntetve. Az alábbi térképeken jól látható a bal oldali mellékfolyó, a Sárga-Nílus. És minden valószínűség szerint elég bővizű volt.
Feltételezem, hogy egész Afrika földrajza nagymértékben megváltozott a történelem során. És 1858-ban a tavat új formájában fedezték fel újra. Új vízfelületekkel és folyókkal, és azok más irányú folyásával.
További érdekes tény, amely alátámaszthatja azt az elméletet, hogy a folyók vízhozama szoros összefüggésben lehet a földalatti forrásokkal, a forró és sós folyók:
Ez megerősíti, hogy a víz kőzetrétegeken keresztül jut a felszínre, amelyekben a víz feloldja a sólerakódásokat.
Egyes geológiai kutatások szerint a Kelet-afrikai-árokrendszer mentén a földkéreg vékonyabb, így a mélyből származó víz és hő könnyebben törhet a felszínre. Ez akár egy föld alatti, lassan áramló vízáramot is feltételezhet, amely évezredek óta táplálhatja a folyót – függetlenül az időszakos csapadéktól.
És végül egy másik érdekes tény – a Nílus deltájában a Nílussal párhuzamosan ásott csatornák.
Nehéz információt találni a történetükről. Ki és mikor ásta ki vajon őket több tíz kilométer hosszan? De ez már egy másik kutatás témája.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
