Átkelés a helioszférán
Ezzel a Voyager űrszondák hivatalos küldetése véget ért, de az utazásuk folytatódott. 1990-ben pedig a Voyager-1 hatmilliárd kilométeres távolságból lefényképezte a Földet. A felvétel a „Halványkék pötty” (Pale Blue Dot) nevet kapta. Ezen a fotón a bolygónk valóban csak egy ilyen pontocskának tűnik, mindössze 0,12 pixelt foglal el a teljes képből. 2011 végére a szonda elérte a Naprendszer első határvonalát.
2019-re pedig végre elérte a csillagközi tér határát – a helioszférát. Érzékelői 25%-kal magasabb galaktikus sugárzási szintet rögzítettek. Ugyanazon év őszén a Voyager-1 átszelte a helioszférát és a csillagközi térbe lépett. A Voyager-2 a Neptunusz gravitációs mezejének hatására pályát módosított. Emiatt elvesztette a lehetőséget, hogy a Naprendszer más égitestjeit is megközelítse. Ez az űrszonda már 2018-ban áthaladt a helioszférán. Ennek köszönhetően a kutatók egy ideje már össze tudják vetni a két szonda által gyűjtött adatokat a csillagközi plazmáról, a kozmikus szélről, a csillagközi tér hangjairól és a csillagok távolságméréséről.
Búcsú a Voyagerektől
Nem is olyan régen ezek a kozmikus utazók egy gyenge, de állandó és monoton jelet észleltek, miközben a Napból érkező részecskesugárzások közötti szünetekben haladtak. Lehetséges, hogy ezeket a plazmahullámokat a csillagközi gáz zavarai keltik. Úgy tűnik ugyanis, hogy a csillagközi közeg alacsony szintű aktivitása a vártnál magasabb. Azt azonban, hogy pontosan mi okozza ezt az aktivitást, még nem tudjuk.
Bármi is okozza ezt a zúgást, felhasználható a plazmasűrűség eloszlásának felmérésére a csillagközi térben. Úgy tűnik, hogy a Voyagerek a heliopauzán (a helioszféra és a csillagközi anyag közötti határon) túl az elektronsűrűség növekedését észlelték. Ezeknek az adatoknak köszönhetően a jövőben többek között azt is megérthetjük majd, hogyan alakul ki a Naprendszer védőburka, és hogy miként formálja azt a csillagközi anyag.
A NASA mérnökei mára már a Voyagerek szinte összes műszerét lekapcsolták, hogy energiát takarítsanak meg. Az űreszközök így már csak a plazmát és a mágneses mezőket tudják vizsgálni. 2026-ra a szondáknak már arra sem lesz elég energiájuk, hogy a Földdel kommunikáljanak. Búcsúzóul a tudósok még egyszer, utoljára felveszik velük a kapcsolatot, hogy fogadják az általuk összegyűjtött legfrissebb adatokat. Azt azonban, hogy mit látnak majd ezután az Oort-felhő felé vezető útjukon, sajnos már soha nem fogjuk megtudni.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
