Mi a helyzet az egyensúlyérzékkel?
Ennek felmérésére a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy álljanak egy nyomásérzékelő lapra. Az egyik mérésnél ezt nyitott szemmel tették, a következőnél csukott szemmel. Ezután megmérték, mennyire ingadozott a nyomáseloszlás középpontja a lapon – lényegében azt, hogy mennyire billegett az illető állás közben.
Az ingadozás mértéke az életkorral együtt nőtt. Csukott szemmel pedig valamivel jobban nőttek az ingadozások, mint nyitott szemmel.
De a legerősebb összefüggést az összes vizsgált mérőszám közül egy egyszerű kérdés adta: Mennyi ideig tudsz egy lábon állni?
Különösen a nem domináns lábon állva látható drámai visszaesés az egyensúlyozási időben 65 éves kor körül. A fiatalabbak könnyedén kitartják 10 másodpercig, míg néhány idősebb ember alig bírja 2 másodpercig.
Természetesen nekem is ki kellett próbálnom. Ahogy ott egyensúlyoztam egy lábon, teljesen világossá vált, miért is lehet ez egy jó mérőszám. Valóban úgy ötvözi az egyensúlyérzéket és az erőt, ahogy a többi teszt nem. Az egyensúlyérzéket nyilván azért, mert függőlegesen kell maradnod egy viszonylag kicsi alátámasztási felületen. De az erőt is, hiszen, nos, egyetlen láb tartja az egész tested súlyát. Egy idő után érzed is.
Szóval számomra ez a mérőszám kiállja a próbát, legalábbis mint az életkorral összefüggő fizikai hanyatlás egy lehetséges jelzője.
De óvatosan kell megjegyeznem, hogy ez egy keresztmetszeti vizsgálat volt – a kutatók különböző életkorú embereket vizsgáltak egy adott időpontban, nem pedig ugyanazokat az embereket követték nyomon az idő múlásával, hogy lássák, hogyan változnak ezek a mutatók az öregedéssel.
Továbbá, a korrelációs együttható használata az ehhez hasonló grafikonokon bizonyos lineáris összefüggést feltételez az életkor és az egy lábon állás ideje között. A nyers adatok – a grafikon pontjai – számomra nem tűnnek annyira lineárisnak. Ahogy fentebb említettem, úgy tűnik, inkább egy hirtelen visszaesés következik be valamikor a 60-as évek közepén. Ez azt jelenti, hogy talán nem használhatjuk ezt az öregedés érzékeny mutatójaként, amely fokozatos változásokat mutatna a test öregedésével. Lehet, hogy egyszerűen csak képes vagy egy lábon állni, ameddig csak akarsz, egészen addig a napig, amíg egyszer csak már nem megy. Ez kevesebb előjelet ad, és kevesebb cselekvési lehetőséget.
Végül pedig azt sem tudjuk, hogy ha javítasz ezen a mérőszámon, azzal az egészséged is javulni fog-e. Biztos vagyok benne, hogy egy jó mozgásterapeuta vagy gyógytornász tudna olyan gyakorlatokat összeállítani, amelyekkel növelhetnénk az egy lábon állás idejét. És kétségtelen, hogy gyakorlással jócskán fel lehetne tornászni ezeket az értékeket. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egészségesebb is lettél. Olyan ez, mint „a vizsgára magolni” – lehet, hogy jobb eredményt érsz el a standard teszten, de attól még nem biztos, hogy valóban elsajátítottad az anyagot.
Szóval nem fogom beépíteni az egy lábon állást a napi edzéstervembe. De nem fogok hazudni, időnként, és a 60. születésnapomon egészen biztosan, előfordulhat, hogy úgy találsz rám, mint egy flamingóra, aki stopperórával a kezében áll.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
