Az 1900-as években volt egy kis inuit falu a kanadai Anjikuni-tó partján, amit gyakran kerestek fel az észak-kanadai halászok és kereskedők. A falu tagjai mindig vendégszeretően fogadták az átutazókat, gyakran megetették őket, sőt még szállást is biztosítottak nekik.
1930-ban azonban minden egy pillanat alatt fordult fel ebben a békés kis faluban, amire sem a tudósok, sem a régészek nem találtak magyarázatot azóta sem.
Minden azzal kezdődött, amikor egy főleg prémekkel üzletelő kereskedő, Joe Labelle megérkezett az Anjikuni-tó partjához, ahol ez a nagyjából 50 fős lakosú inuit falu helyezkedett el. Joe többször is járt már a településen, a helyiek mindig örömmel látták a férfit, mert kiváló mesemondó volt, és mindig nagyvilági történetekkel szórakoztatta a helyi barátait.
1930. november 12-én Joe ismét elhatározta, hogy benéz a faluba egy kis pihenésre és felépülésre a hosszas erdei vándorlás után. Ezúttal azonban nem éppen az a látvány fogadta, amihez korábban hozzászokott. Bár a falu kinézetre ugyanolyan volt, mint bármikor, ahogy a férfi egyre közelebb ért hozzá, rájött, hogy embereknek nyoma sincs a településen.
Nem hallatszott semmi ember általi zaj, sem pedig kutyaugatás. Labelle meglepődésében a legközelebbi kunyhó felé vette az irányt. Kiáltásokkal szólítgatta az ottlakókat, de mivel senki sem válaszolt, bement. Ijesztő kép fogadta odabent: egy nemrég kialudt, még parázsló tűz, de a lakók sehol.
Hasonló látvány fogadta őt a többi kunyhóban is. Sok esetben egyértelmű jeleit látta annak, hogy itt bizony szó nem volt arról, hogy az egész település egyszerre hagyja háta mögött a falut. Itt-ott félkész, feldolgozásra váró állati bőrök hevertek, de emberek nyomát sehol sem látta.
. Hová tűnt mindenki?
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
