Rossz higiénia, gyakori háborúk és rossz termésű évek, számos kötelezettség és betegség… A középkorban az emberi élet egyébként is rövid volt.
40 éves korukra már sokan idősnek tűntek, és a legtöbb szegény ritkán élte meg a mai nyugdíjkorhatárt. A középkor egyes momentumait azonban máig az idealizálás köde fedi. Ennek okozói a modern „hollywoodi” filmek és könyvek, ahol a bátor lovagok újra meg újra hőstetteket hajtanak végre a szépséges hölgyekért.
Reggel szerelem, este pedig a szék
A középkori „bűnbánó széket” arra hozták létre, hogy egy parázna nő bűneit demonstrálják vele. A bűnöst megkötözött kézzel és lábbal egy fa zsámolyra ültették, majd kiállították a saját háza elé. A cél az volt, hogy megmutassák a szomszédoknak és a járókelőknek, milyen mélyre süllyedt ez a nő.
Bár külsőleg hasonlított a „kerti budira”, a bűnbánó szék rendkívül negatívan hatott a vétkes lelkivilágára. Kicsit később néhány férfi is megismerkedett vele – a tisztességtelen pékek és a hazug sörfőzők.
A túl sok pletyka ártalmas.
A fém „szégyenmaszkot” olyan nők büntetésére használták, akik gyakran zsörtölődtek, pletykálkodtak és szüntelenül fecsegtek. Az eszközt úgy helyezték a fejre, hogy egy fém tüske lefogja a vétkes nyelvét, megakadályozva a beszédet. Nemcsak beszélni, de még a nyelvet mozgatni is fájdalmas volt!
A nagyobb hatás kedvéért a fecsegő nőt lánccal a saját házához kötözték. Különleges esetekben pedig végigvezették a város utcáin. Később ezt a büntetést a túlzott női kíváncsiságra is kiterjesztették.
A vízzel és tűzzel nem lehet harcolni!
A középkori büntetések kegyetlenek és gyakran igazságtalanok voltak, különösen mai mércével mérve. Például a 17. század elején a boszorkánysággal vagy istenkáromlással vádolt nőt az úgynevezett „bemártószék” (ducking stool) próbájának vethették alá. Ilyenkor a vétkest egy fa zsámolyhoz kötözték, a zsámolyt pedig egy szerkezethez rögzítették, amely egy óriási „libikókára” hasonlított.
A szerkezetet egy vízparthoz szállították, majd meghatározott számú alkalommal a vízbe merítették vele az áldozatot. Nem, ez nem egyfajta váltózuhany vagy középkori szórakozás volt. A boszorkánysággal vádolt nők többsége soha nem tért haza a vízpartról.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
