A fia sikereivel büszkélkedő Boris Sidis 1911-ben kiadta a „Filistinizmus és zsenialitás” című könyvét, amelyben keményen bírálta az amerikai iskolarendszert, rámutatva az otthoni oktatás előnyeire. A bizonyítékot a fiatal William szolgáltatta. Azonban a gyermek ilyen intenzív taníttatásával Boris nem gondolt arra, hogy megfosztja fiát a gyermekkortól. A büntetés 1923-ban érkezett el, amikor William nem tartotta szükségesnek, hogy megjelenjen apja temetésén.
1914 nyarán a fiatalember bölcsészdiplomát szerzett. Hamarosan pedig a zsebében volt a Harvard kitüntetéses diplomája is.
A fiatal zseni élete iránt élénken érdeklődni kezdtek az újságírók, akiknek sikerült kideríteniük, hogy William Sidis egyáltalán nem érdeklődik a női nem iránt – cölibátust fogadott. Ezt különböző kiadványokban élvezettel taglalták, ami súlyos csapást mért William lelkiállapotára.
1915-ben a fiatal tudós matematika professzori állást foglalt el a texasi Houstonban található William Marsh Rice Egyetemen. A diákok azonban nyíltan gúnyolták a trigonometria, valamint euklideszi és nem euklideszi geometria tanárukat, aki fiatalabb volt náluk.
Egy idő után William fizikai bántalmazással kapcsolatos fenyegetéseket is kapott.
1916-ban Sidis visszatért Új-Angliába, és szeptemberben beiratkozott a Harvard Jogi Iskolájába, de 1919-ben, az utolsó évfolyamon otthagyta. A távozás oka meglehetősen hagyományos volt abban az időben – a fiatalembert magával ragadta a politika. Letartóztatták, mert részt vett egy bostoni május elsejei tüntetésen, és másfél év börtönbüntetésre ítélték. Igaz, a szüleinek sikerült elérniük, hogy a börtönbüntetést egyéves kezelésre cseréljék a pszichiátriai klinikájukon. Ennek letelte után William továbbra is makacsul szocialistának vallotta magát, de az apja elmagyarázta az örökösnek, hogy legközelebb egy rendes elmegyógyintézetbe küldik, ahonnan soha nem fog többet kijönni.
Ezután William egy időre eltűnt az újságírók szeme elől. Könyvelőként kezdett dolgozni, és mindig otthagyta az éppen aktuális munkahelyét, amint kiderül a zsenialitása.
1924-ben a The New York Herald Tribune újságírójának sikerült felfedeznie Sidist a Wall Street egyik irodájában. Hamarosan megjelent egy cikk, amelyben arról számoltak be, hogy az 1909-es zseni most egy számológép kezelőjeként dolgozik, heti 23 dolláros fizetésért.
Sidisnek ismét sikerült több mint 10 évre eltűnnie a nyilvánosság elől. Továbbra is szerény hivatalnokként dolgozott, regényeket írt, álnéven publikált egy értekezést a vasúti jegyekről (gyermekkora óta gyűjtötte őket), amelyben bemutatta, hogyan lehetne növelni a vasutak áteresztőképességét, és szabadalmat szerzett egy végtelen naptárra, amely figyelembe vette a szökőéveket.
Úgy tartják, hogy felnőttkorában William Sidis körülbelül 40 nyelvet ismert, és létrehozta saját mesterséges nyelvét is. Ahogy William maga mondta, egy új nyelv elsajátításához mindössze egy napra van szüksége.
1937-ben életét a New Yorker tudósítója tárta a nyilvánosság elé, a zsenit a „Hol vannak most?” című cikksorozat egyik hősévé téve, amely a társadalom látóköréből régóta kiesett híres személyiségekről szólt.
William Sidis végül 1944-ben halt meg magányosan egy bérelt bostoni kollégiumi szobában. Halálát agyvérzés okozta.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
