Furcsa dolgok történnek az állatokkal Csernobilban.
Miután nagy dózisú sugárzást kaptak, elkezdtek megváltozni. Egyeseknél megszűnt a rák, másoknál felgyorsult evolúció figyelhető meg.
Nézzük meg, mi történik a csernobili faunával, és milyen előnyökkel járhatnak ezek a megfigyelések az ember számára.
A hely, ahol az evolúció a gázpedálra lépett
Ha Csernobilról van szó, rögtön a beton szarkofág, a megdőlt házak és a kísérteties fák jelennek meg a szemünk előtt. De itt a meglepő dolog: a radioaktív posztapokalipszis közepette az élet nem pusztán túlélte a dolgot, hanem hirtelen kilőtt előre, mint egy lóerőkkel teletömött menő verda a lámpánál.
Az Oviedói Egyetem spanyol biológusainak egy csoportja csernobili békákat vizsgált. Nagyon meglepődtek, amikor felfedezték, milyen gyorsan halmozódnak fel náluk a változások a hétköznapi békákhoz képest. A számok szerinti becslések nagyjából így alakultak:
- A békák evolúciója kétszeresére gyorsult;
- A kutyák evolúciója 80%-kal gyorsult fel;
- A mezei pockoké pedig 55%-kal.
A tudósok olyan trükköket figyeltek meg náluk, hogy a darwinisták világszerte dörzsölik a tenyerüket örömükben. Az alábbiakban mesélni fogok a csernobili fauna általam legérdekesebbnek tartott képviselőiről.
Nindzsabékák
A csernobili keleti levelibékák (Hyla orientalis) feketére váltottak. Hogy miért? Pofonegyszerű: a melanin nemcsak a barnulásról és a csinos bőrszínről szól, hanem a sugárzás elleni védelemről is. A sötét bőrű békák sejtjei kevesebb károsodást szenvednek az ionizáló sugárzástól.
Mindössze 10 generáció alatt a sötét egyedek kerültek többségbe. Kemény, de igazságos szelekció: a világosakat elvitte a sugárzás, a sötétek túlélték és elszaporodtak.
Az új mutációk és gének túl gyorsan rögzültek. Igen, a fekete színű állatok gyakoriak a magashegységekben, hogy védekezzenek a napsugárzás ellen. De ehhez legalább évszázadok, de általában inkább évezredek evolúciójára van szükség. Még azoknál az állatoknál is, ahol olyan gyorsan váltják egymást a generációk, mint a békáknál. Itt viszont a gyökeres változások néhány évtized alatt mentek végbe.
A szín tekintetében az evolúció még gyorsabb tempóra kapcsolt. Ahogy a cikk elején írtam, a békák evolúciója átlagosan a kétszeresére gyorsult. De itt, a természetes kiválasztódásnak köszönhetően (a nem fekete békák gyorsabban pusztultak el), a színmutáció 500%-kal gyorsabbnak bizonyult a normál természeti körülményekhez képest.
Farkasok, amelyek nem kapnak rákot
Úgy tartják, hogy a sugárzás drasztikusan növeli a daganatos megbetegedések valószínűségét. A sugárzás hatására a sejtek mutálódnak, és ez a rák fő oka. De a csernobili farkasok úgy tűnik, fittyet hánynak erre a törvényszerűségre.
Ezek a fickók folyamatos sugárzásban élnek, amely a hatszorosa (!) az emberre nézve biztonságos szintnek. És tudod mit? Nem pusztulnak el a ráktól. Egyáltalán nem.
A szervezetükben van valamiféle biokémiai pajzs. A tudósok olyan géneket fedeztek fel ezeknél a ragadozóknál, amelyek a DNS helyreállításához és a daganatok elnyomásához kapcsolódnak.
Kutyák a zónából: keverékek, akiknek a DNS-e olyan, mint a különleges erők katonáinak
A korlátozott génállomány ellenére a 40 évig tartó elszigeteltség olyan ritka genetikai változatok felhalmozódásához vezetett, amelyek más kutyáknál nem fordulnak elő.
A csernobili zóna kutyái úgy néznek ki, mint a hétköznapi keverékek, de belül igazi genetikai forradalom zajlik bennük.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
