38 év telt el azóta a nap óta, amikor az internet az egyik első globális kiberfenyegetéssel szembesült. Mi is történt 1988. november 2-án?
Ezen a napon Robert Morris, a Cornell Egyetem diákja, kíváncsiságból írt egy programot, amit aztán elindított a hálózaton. Célja az volt, hogy felmérje a Globális Hálózat kiterjedését, és megtudja, hány számítógép csatlakozik rá.
Néhány óra leforgása alatt a Morris-féreg (így nevezték később a programot a hétköznapi emberek, míg a hackerek „Nagy Féregnek” keresztelték) megbénította az akkor az internethez csatlakozó összes számítógép tizedrészének működését. Az érintettek között voltak nagy egyetemek, tudományos kutatóközpontok, katonai létesítmények és magáncégek. Sokan közülük arra kényszerültek, hogy napokra teljesen lecsatlakozzanak a Hálózatról, hogy megszabaduljanak a fertőzéstől. Az USA gazdaságát ért kár dollármilliókra rúgott.
Hogyan tudott ez a számítógépes vírus ekkora kárt okozni?
Nos, Morris egyszerre több sebezhetőséget is kihasznált az akkoriban népszerű UNIX operációs rendszerekben. A féreg megtámadta a Sendmail levelezőszolgáltatást, az RSH távoli elérést biztosító szolgáltatást, és szótáralapú támadással próbálta feltörni a felhasználói fiókok jelszavait.
Morris eredeti szándéka szerint a féregnek csupán annyi lett volna a dolga, hogy új számítógépek után kutatva pásztázza a Hálózatot, és megpróbálja megállapítani, hogy az adott gép fertőzött-e már vagy sem. Ha egy talált számítógép még nem volt fertőzött, a féregnek létre kellett volna hoznia rajta a saját másolatát.
Azonban Robert Morris hibákat vétett a kódban, ezért a vírus elkezdte önmagát többszörösen másolni a már fertőzött gépeken is. Ez ahhoz vezetett, hogy egyetlen számítógépen akár a kártékony program több száz példánya is megjelenhetett, amelyek a processzoridőért és a memóriáért versengve teljesen kimerítették a gép számítási erőforrásait.
Becslések szerint a vírus körülbelül 6000 számítógép működését állította le, ami az akkori internetes csomópontok nagyjából 10%-át jelentette. A károsultak között voltak egyetemek, tudományos laboratóriumok, katonai intézmények és magánvállalatok is. Néhányuknak napokra le kellett csatlakozniuk a hálózatról, hogy megtisztíthassák rendszereiket a féregtől.
Mi lett a vége?
Amikor összeszámolták a Morris-féreg okozta kárt, lenyűgöző összeg jött ki: közel 100 millió dollár. A programozó azonban ügyesen eltüntette a nyomait, így szinte lehetetlen volt rábizonyítani a bűnösségét.
Igen ám, de Robert Morris apja – aki a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) szűk szakmai körökben elismert számítástechnikai szakértője volt – úgy gondolta, jobb, ha a fia mindent bevall. Ez a döntés az események egész menetét megváltoztatta. Az ifjabb Morris, miután felmérte tettének súlyát, önként feladta magát a hatóságoknak, és mindent elmondott. Így ő lett az első személy a történelemben, akit a számítógépes csalás elleni törvény alapján elítéltek.
Amikor Robert Morris bíróság elé került, akár öt év börtön és negyedmillió dolláros pénzbírság is várhatott rá. Az esküdtszék azonban figyelembe vette a vádlott megbánását. Robert Morrist végül nem szándékos károkozásban találták bűnösnek, és három év felfüggesztett börtönbüntetésre, 10 ezer dolláros pénzbírságra, valamint 400 óra közmunkára ítélték. Nem tűnik túl nagy árnak azért, hogy az internetet a szakadék szélére sodorta.
Érdekes paradoxon, hogy éppen abban az évben, 1988-ban, amikor a Morris-féreg megrázta az internetet, Peter Norton programozó a sajtóban hevesen kelt ki a számítógépes vírusok létezésének „mítosza” ellen. A téma körüli felhajtást „a New York-i csatornákban élő krokodilokról szóló rémtörténetekhez” hasonlította. Azonban alig két évvel később, 1990-ben napvilágot látott a híres Norton AntiVirus első verziója. Úgy tűnik, a valóság hamar jobb belátásra bírta Nortont.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
