Egy nyugdíjasotthon vezetője kíméletlenül kidobja az idős hölgyet, miután felfedezik, hogy terhes. De a hölgy nincs olyan egyedül, mint ahogy képzelte.
Celine Waterford soha nem gondolta volna, hogy 52 évesen egy nyugdíjasotthonba költözik, de az élet egy sor csúnya tréfát űzött vele, és nem volt hova mennie. A férje által ráhagyott vagyonból csak a nyugdíjasotthoni tagság maradt.
A recepciós kétkedve nézett Celine-re. „Igen, Mrs. Waterford, ön valóban tagja az otthonnak, de egy kicsit fiatalabb, mint az átlagos lakónk!”
Celine keserűen elmosolyodott. „Igen, tudom, de ha a férjem, Harold nem hunyt volna el négy évvel ezelőtt, már itt élnék. Kérem, hívja fel az ügyintézőt.”
Az adminisztrátor ellenőrizte Celine összes adatát, és bólintott. „Igen, természetesen, Mrs. Waterford, minden az előírásoknak megfelelően van. Ön TÉNYLEG nyugdíjas, és mind Ön, mind a néhai férje az Aranyévek otthonnak tagjai voltak. Azonnal beköltözhet, ha szeretné!”
Hívott egy fiatal ápolónőt, Jessica Hardyt, hogy vezesse Celine-t egy csinos kis házikóba, amely élete végéig az otthona lesz. Az idősek otthonát a férje által létrehozott alapítvány fizette, hogy biztosítsa kényelmüket az utolsó éveikben, és ez volt minden, amire Celine még támaszkodhatott.
Jessicát meglepte, hogy egy ilyen fiatal nő beköltözött, és igyekezett összebarátkozni Celine-nel. Az idősebb nő szomorúnak tűnt, és Jessica megpróbálta felvidítani. „Maga nagyon csinos, Mrs. Watreford – mondta. „Minden férfi szerelmes lesz magába!”
Celine megrázta a fejét. „Nem!” – kiáltotta keserűen. „A szerelem az utolsó dolog, amire szükségem van! Többe került nekem, mint gondolnád!” Jessica látta a könnyek csillogását Celine szemében, és gyorsan témát váltott.
„Az ebédlőbe jön vacsorázni, Mrs. Waterford, vagy inkább a házikójában szeretne enni?”
Celine felsóhajtott. „Eljövök az ebédlőbe, bár őszintén szólva, nincs túl nagy étvágyam.” Jessica elmosolyodott magában. Lehet, hogy Waterford asszonynak nincs túl nagy étvágya, de az biztos, hogy felszedett pár kilót, és sokkal jobban nézett ki.
A következő hat hét során Jessica észrevette, hogy Mrs. Waterford meglehetősen pocakos lett, de kissé betegesnek tűnt, és bevallotta neki, hogy gyakran hányingere van. Miközben figyelte, ahogy Mrs. Waterford lehajolt, hogy felvegyen egy magazint, Jessica fejébe furcsa gondolat ötlött.
Lehet, hogy Mrs. Waterford terhes? „Az ő korában biztosan nem!” – mondta magában. „Az nem lehet, de lehet, hogy valami más egészségügyi probléma miatt puffadt fel…”. Így hát aznap este, vacsora után Jessica tett egy javaslatot.
„Már egy ideje panaszkodik a hányingerre, Mrs. Waterford – mondta Jessica. „Szerintem el kellene mennie az orvoshoz. Ha megengedi, holnap délutánra kérek magának időpontot.”
Celine beleegyezett. Egyáltalán nem érezte jól magát. Állandóan fáradt volt, és úgy tűnt, napközben furcsa időpontokban elalszik. Valami határozottan nem stimmelt vele, túl a szomorúságán.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
