A sebességek összeadódásának témája a frontális ütközéseknél (a lehetséges kár felbecsülése végett) egy nagyon népszerű téma és rengeteg kérdést vet fel.
Valamiért mindenki makacsul ragaszkodik hozzá, hogy összeadja ilyenkor a sebességeket.
Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna, még az autósiskolában, az órákon is azt mondta az oktató, hogy a frontális ütközéstől kell a legjobban félni, mert „ott a sebességek összeadódnak, és ha mondjuk csak 50 km/h-s sebességgel is rohantatok egymásba, akkor az frontális ütközésnél máris 100 km/h lesz!”
Valamilyen értelemben a szembejövővel történő közvetlen frontális ütközés tényleg a legveszélyesebb az autós számára. De itt nem a sebességek összeadódásáról van szó. Az sem lenne jobb ugyanis, ha egy betonfallal találkoznál az úton.
Elég sok magyarázatot láttam már a kölcsönhatásra. Voltak egészen szórakoztató módszerek is a történtek leírására, például hogy egy vékony gumifalat helyeznek az autók közé, ami nem szakad el az ütközéstől. De én megpróbálok más logikából kiindulni.
Maga a mítosz a sebességek frontális ütközéskori összeadódásáról tulajdonképpen nem is teljesen „mítosz”, csak épp másról szól. Ez a logika két, egymás felé mozgó fizikai test kölcsönös közeledési sebességének definíciójából indul ki. Ilyen feladatokat már 5. osztályban is megoldanak a diákok matekórán.
Csakhogy a közeledési sebesség nekünk nem fontos. Mi energiákkal dolgozunk.
Mi kell ahhoz, hogy deformálj vagy összegyűrj egy műanyag poharat? Fizikai hatást kell rá gyakorolni. A fizikai hatás mértéke az erő. Nagyobb az erő – a poharat jobban össze lehet lapítani.
A pohár összelapulásának mértékét az azt összenyomó ember kezének ereje határozza meg. Mi fogja meghatározni az autó ütközés általi összeroncsolódásának mértékét? Annak a mozgási energiának a mennyisége, amellyel az autó a mozgása során rendelkezik.
A mozgási energia az autó tömegétől és az autó mozgási sebességétől függ. Innentől minden a megmaradás törvénye szerint alakul – a mozgási energia deformációs energiává alakul át. Az autók közötti energiacsere folyamata szintén az energia-megmaradás törvényének engedelmeskedik.
Akkor a legegyszerűbb a helyzet, ha az autók egyformák és a sebességük is azonos. Mindkét autó energiát „visz magával” az ütközés pontjába. A teljes energia egyenletesen oszlik meg az autók között, mivel a tömegük egyenlő.
Ha az autók tömege és sebessége eltérő volt, a számítások bonyolultabbá válnak, de a lényeg ugyanaz marad. A járművek közeledési sebességét a számítások során sehol nem veszik figyelembe.
Ha a „frontális” ütközés egy ugyanilyen, de mozdulatlanul álló járművel történik, akkor a mozgó jármű által „hozott” energia egyenlő arányban (hiszen a tömegek azonosak) oszlik meg a kettő között.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
