Szintén Törökországban található, a törökországi Bodrum üdülőhely területén. Az ókorban Bodrumot Mauszólosz király uralta – róla nevezték el a hatalmas építményt „mauzóleumnak”.
A hatalmas, 3 szintes építmény gazdag domborművekkel díszített falakkal kápráztatott el. Körülötte hadvezérek szobrai álltak. A tetejét pedig egy lóvontatású szekér díszítette, amelyet maga Mauszólosz és felesége, Artemisia irányított.
Sajnos a mauzóleumot egy földrengés elpusztította a XIV. században.
A napisten, Héliosz hatalmas szobrát a rodosziak hősies védelmüknek tiszteletére emelték, amikor Démétriosz makedón király serege ostromolta őket. Rodosz lakói eladták az ellenség által hátrahagyott ostromgépeket, és ebből a pénzből építették meg ezt a hihetetlen építményt.
A szobrot Kharész mestertől rendelték meg, aki 12 éven át szorgalmasan dolgozott rajta. Ennek eredményeként egy hatalmas Héliosz-szobor készült el, sugárzó koronával a fején. A források szerint a szobor Rodosz kikötőjében vagy annak közelében állt.
A probléma az volt, hogy a szobrász Hélioszt meglehetősen megbízhatatlan anyagból alkotta meg – és bár a váz vasból készült, kövek felhasználásával, a napisten testét a mester agyagból formázta meg, és a tetejét bronzlemezekkel takarta el. A szobor szépen ragyogott a napon, és Rodosz lakói eleinte nagyon büszkék voltak a műemlékre.
Körülbelül 50 év múlva azonban egy hatalmas földrengés a földdel tette egyenlővé a szobrot. Éppen ezen esemény után jelent meg a történelemben a „kolosszus agyaglábakon” kifejezés.
A történelem legnagyobb világítótornyát a Pharosz szigetén építették, Alexandria közelében, II. Ptolemaiosz Philadelphosz uralkodása alatt. A világítótorony tájékozódási pontként szolgált a hajók számára, és lehetővé tette a hajók biztonságos behajózását az egyiptomi kikötőbe.
Különböző források szerint a világítótorony mészkőből, rózsaszín gránitból vagy helyi márványból épült. Akárhogy is volt, a magassága megegyezett bármely modern épület 50. emeletével – nem kis teljesítmény volt ez azokban az időkben.
A világítótorony nagyon sokáig állt – 1500 évig! Végül egy földrengés pusztította el.
El sem tudjuk képzelni, milyen távoli időkben épült! Hihetetlen, de a piramis a mai napig áll, ámulatba ejtve a világ minden tájáról érkező turistákat. Az építmény megőrzésében a sivatag is segített, pontosabban a homok, amely évezredek alatt szinte a tetejéig betakarta.
És mégis, a piramist ma nem úgy látjuk, ahogy az ókorban kinézett. A kőburkolat rég leomlott, és nincs meg a háromszög alakú csúcskő sem – az aranyozott „piramidion”.
Ma a Kheopsz-piramis (Hufu) magassága 137 m, az ókorban 10 m-rel magasabb volt. Az alapterülete 53 hektár, a kerülete pedig 922 m.
Sokakat érdekel a kérdés – vajon miért nem állítják helyre az egyiptomi hatóságok a piramist az ókori szerzők leírásai alapján, hiszen az ország jelentős bevételre tesz szert a turizmusból? A tudósok erre azt válaszolják, hogy ebben az esetben ez már nem ősi emlék lenne, hanem egy újkori alkotás, amelyhez aligha özönlenének a turisták. Éppen ezért legfeljebb annyit tesznek az egyiptomiak, hogy megakadályozzák a piramisok további pusztulását, egyszerűbb javításokat végezve az építmény egyes részein.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
