Ez a módszer nemes egyszerűséggel abból állt, hogy fogták az embert, és belerakták például egy épülő falba, aztán befalazták.
Az ilyen kivégzés azért volt különösen kegyetlen, mert az áldozat, ahogy mondani szokás, „vérontás nélkül” halt meg. Vagyis kizárólag magától, lassan, az éhségtől és a fokozatos kiszáradástól.
Egyébként, eszembe jutott még valami. Hogy még jobban kínozzák a befalazott személyt, néha még levegőlyukat is hagytak a falban, nehogy túl hamar kerüljön a túlvilágra levegőhiány és fulladás miatt. Brrr, még az ellenségemnek sem kívánnám…
Különböző bűnökért, hogy őszinte legyek. Kicsikért és nagyokért egyaránt. Rómában például a vestalakat – Vesta istennő fiatal papnőit – falazták be, ha nem tartották be az előírt cölibátusi fogadalmat. A középkori Európában a katolikus apácákat büntették befalazással ugyanezért.
Ugyanezt a szigorú büntetést néha azokra az apácákra is alkalmazták, akik megpróbáltak megszökni a kolostorból. Vagy a nemesi származású állami bűnözőkre.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
