
Néha az elégedetlen férjek, szó szerint eladták a feleségeiket a piacon. A feleséget kötéllel a nyakában állították ki, mint a jószágot, és annak adták oda, aki többet fizetett érte. Az ilyen „árverések” egészen a 19. század elejéig zajlottak.
A bálok a társasági élet fontos részét képezték, de ezeknek is voltak szörnyű következményei. A fémvázas, dús ruhák gyakran tragédiákhoz vezettek. Ha egy hölgy gyertya vagy kandalló közelében haladt el, a ruhája lángra kaphatott, mint egy fáklya.

Ezenkívül a magas sarkú női cipők (gyakran instabilak voltak) miatt a bálokon megszaporodtak a törések és ficamok. De vajon le lehetett mondani a táncról az egészség érdekében? Természetesen nem!
A 18. században, amikor a hölgyeknek azt tanácsolták, hogy tartsák zárva a szájukat, néhányan inkább nyitva tartották… és versek olvasására használták! A „Kékharisnya” szalonjaiban nők gyűltek össze, hogy filozófiáról, költészetről és a legfrissebb pletykákról beszélgessenek.
Egyébként a férfiak gyakran gúnyolódtak ezen, mondván, hogy az okos hölgyek „túl okosak lesznek a házassághoz”.

Ha egy nő hirtelen elkezdett érdeklődni a tudomány iránt, azt „veszélyes hóbortnak” tekintették. Voltak olyan értekezések is, amelyek azt bizonygatták, hogy a női agy túlmelegszik a matematikától. Így a férfiak nyugodtan tévedhettek a számításaikban – a hölgyek úgysem ellenőrizték őket.
Ne fürödj, nehogy megbetegedj – furcsán hangzik? Pedig a 18. században ez teljesen komolyan volt véve. Minél több kosz van a testen, annál nagyobb a védelem a betegségek ellen! A logika betonszilárd, mint a fűzők.
A 18. században úgy tartották, hogy a víz megnyitja a pórusokat, ami közvetlen utat biztosít a betegségeknek. Szóval zuhanyozás helyett elég egy kis parfüm. Na meg persze átdörzsölni a testet egy nedves szivaccsal.

A helyzet odáig fajult, hogy egyes arisztokraták házaiban a fürdőkádak csak díszként álltak, nem pedig rendeltetésszerűen használták őket. A lábukat persze mosták, de csak azért, hogy a szeretteik ne ájuljanak el a bűztől.
A parfümök segítettek. A nők olyan bőségesen illatosították magukat, hogy egyes illatok szó szerint arra kényszerítették a vendégeket, hogy elhagyják a bálokat. Viszont nem kellett aggódni, ha véletlenül megizzadtak – a rózsa illata úgyis győzni fog. Vagy legalábbis elnyomja a kellemetlen szagokat.
Szóval, legközelebb, amikor úgy érzed, hogy a magassarkú cipő kényelmetlen, vagy elfelejtesz elmenni a kozmetikushoz, gondolj a 18. századi hölgyekre. Ők a mérgező kozmetikumok, a fűző viselésének fájdalma és az elnyomó előítéletek ellenére nemcsak túléltek, hanem „tűzről pattantnak” is tűntek.
A szépségért és a önállóságukért vívott küzdelmükben pedig inspirációt találhatunk: ha ők képesek voltak mindezen keresztülmenni, akkor minket miért ijesztenének meg a mindennapi apróságok?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: