A második házasság megdöbbentően megváltoztatta Lady Anne-t. Ő, aki korábban egyetlen ünnepséget sem hagyott ki, szinte teljesen visszavonult a társasági élettől. Még akkor is sápadt és szomorú volt, amikor ritkán megjelent az udvarnál. Mintha csak az árnyéka lett volna a korábbi vidám önmagának.
„Úgy tűnik, nem valami édes az élet a férje mellett!” – suttogták a társaságban. – „De hát mit várt, amikor egy fiatalembert választott? A gróf vérmérséklete nem egy ilyen korú nőnek való.„
Castlehaven hamarosan egy vidéki birtokra költöztette a feleségét. Ettől kezdve a grófné családi életéről már csak ritkán érkeztek hírek Londonba. Annyit lehetett tudni, hogy áldását adta a lánya, az akkor még csak 12 esztendős Elizabeth házasságára James-szel, Castlehaven első házasságából származó idősebb fiával. Azonban a gróf, aki korábban hevesen erőltette ezt a házasságot, később haragra gerjedt az örökös ellen, és mindent megtett, hogy megfossza őt címeitől és vagyonától.
„Szegény teremtés! Biztosan nagyon megbánta már ezt a meggondolatlan házasságot” – hallatszottak az együttérző hangok… Amikor hirtelen hatalmas botrány robbant ki!
1630. november 1-jén James, a gróf tizennyolc éves fia megjelent Anglia Titkos Tanácsa előtt, amelynek az arisztokrácia legelőkelőbb képviselői voltak a tagjai, és követelte, hogy hallgassák meg. Nyíltan megvádolta apját azzal, hogy az a mostohaanyját arra kényszerítette, hogy szolgálókkal… háljon együtt.
A fiatal James szörnyű vádjaitól megdöbbenve a lordok választ követeltek Anne-től. Vagy megcáfolja a mostohafia állításait, vagy el kellett mondania azt, amire még gondolni is kínos. Castlehaven grófné nem hallgatott.
Hamarosan az egész társadalom felháborodva tárgyalta azt a felfoghatatlan történetet, amelyet az ötvenéves hölgy elmesélt. A szégyentől sápadtan Anne elmondta, hogy miután a gróf összeveszett a fiával, elhatározta, hogy új örököst szerez. És ezt tőle követelte. Castlehaven, aki korábban sem volt kedves és gyakran erőszakkal kényszerítette akaratát a feleségére, valóságos szörnyeteggé változott. Amikor a gyermeknemzési kísérletei kudarcot vallottak, hűséges szolgálói segítségét vette igénybe, és személyesen fogta le a feleségét, mialatt azok elvégezték a piszkos munkát…
Anne senkinek sem panaszkodhatott. És nemcsak a szégyen miatt, vagy mert a saját életét féltette. A gróf megfenyegette: ha egy szót is szól, Elizabeth lesz a következő. Bár Anne annak idején beletörődött a férje akaratába, és hagyta, hogy a lányát 12 évesen férjhez adják, elképzelni sem tudta, hogy neki is hasonló borzalmakat kell majd átélnie…
Azonban a grófné tévedett, amikor azt hitte, hogy a férjében maradt még bármi emberség. Amikor rájött, hogy a felesége nem fog fiút szülni neki, Castlehaven úgy döntött, hogy terveit a fiatal menyével és egyben mostohalányával váltja valóra. Így Elizabeth is az anyja sorsára jutott.
Miután a feleségétől tudomást szerzett a történtekről, James rászánta magát a cselekvésre. A Titkos Tanács előtti fellépése meghozta gyümölcsét: Mervyn Castlehaven grófot letartóztatták és a Towerbe zárták. 1631 áprilisában bíróság elé állították, ahol nem ismerte el a bűnösségét.
„Csak nézzétek!” – háborodott fel a gróf. – „A tulajdon vádolja a gazdáját! Ki adott nekik jogot, hogy kinyissák a szájukat?!„
Castlehaven védelme korántsem arra épült, hogy megpróbálja cáfolni a vádakat. Hanem arra az érvre, hogy egy feleség nem tanúskodhat a férje ellen. Ez a stratégia azonban nem járt sikerrel: Anne-nek megengedték, hogy tanúskodjon a bíróság előtt, és a vallomását elfogadták…
1631. május 14-én Mervyn Castlehaven grófot kivégezték. Ugyanez a sors várt a szolgáira is.
Az egész Angliát felkavaró tárgyalás után Anne élete továbbra sem volt könnyű. A közvélemény megoszlott: sokan elítélték, és őt okolták a történtekért. Bár a király megbocsátott neki az akaratán kívül elkövetett erkölcstelen tetteiért, a hírneve helyrehozhatatlanul károsodott.
Anne-t idős anyja, az özvegy Derby grófné felügyeletére bízták, aki az unokákat is magához vette, csak Elizabethet utasította el, mert úgy vélte, rossz hatással lenne a többi gyermekre.
Elizabethnek a férjével kellett maradnia. Házasságuk azonban csak formális volt: James ellátást és otthont biztosított neki, de házaséletről szó sem lehetett. A kapcsolat gyermektelen maradt.
A sokat szenvedett nőknek hosszú élet adatott: Anne 1647-ben hunyt el, Elizabeth pedig 1678-ban követte.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
