A második világháború alatt az üzemanyag és kenőanyagok biztosítása olykor találékonyságot és nem szokványos megoldásokat követelt meg.
Ilyen megoldás volt például ideiglenes csővezetékek lefektetése vagy a folyékony üzemanyag szállítása szilárd állapotban. Emellett a katonai és polgári járművekhez szükséges üzemanyagot olykor nem hagyományos forrásokból szerezték be. A partizánok például fenyőfák gyantájából terpentint állítottak elő, amelyet néha üzemanyagtartályok feltöltésére is használtak.
Hogyan szállították az üzemanyagot és kenőanyagokat háborús körülmények között
Az üzemanyagok és kenőanyagok időbeni biztosítása a győzelem egyik záloga. Azonban a második világháború alatt az orosz csapatok üzemanyaghiánnyal küzdöttek. Ezeket a problémákat gyakran nem szokványos módszerekkel oldották meg.
1940-re az országban 12 új olajfeldolgozó üzemet építettek, de ezek még csak kezdték elérni a tervezett kapacitásukat. Ezért a háború kezdetére az összes kőolajtermék mintegy 85%-át a Kaukázusban állították elő. Innen az üzemanyagot és kenőanyagokat minden fogyasztóhoz, beleértve a katonaságot is, vasúton, a Kaszpi- és Volga-menti hajózási társaságok tankereivel, valamint teherautókon szállították.

1942 nyarán a Sztálingrád és a Kaukázus elleni német támadás miatt lehetetlenné vált a kőolajtermékek szállítása a hagyományos útvonalakon. A probléma megoldására a lehető legrövidebb időn belül vasútvonalakat építettek Dagesztánból Asztrahánba, valamint a Volga bal partjára.
Ezenkívül vasúti tartálykocsikat úsztattak át a Kaszpi-tengeren. Mi több, 1942 szeptembere és 1943 márciusa között ez volt az egyetlen lehetséges útvonal. A Kaszpi-tengeren Krasznovodszkig (ma Türkmenbasi, Türkmenisztán) szállították az üzemanyagot, majd onnan kerülőúton, Ashgabat, Taskent, Kizilorda és Aktyubinszk érintésével vitték tovább az Urálba és a Volgához, a Sztálingrádi Front ellátására. Az útvonal hossza így csaknem 3000 km-rel nőtt. Az üzemanyagot szállító szerelvények 30–40 nap alatt értek el a frontvonalakhoz.
Hogyan állítottak elő repülőgép-üzemanyagot és spóroltak az üzemanyaggal a hátországban
Problémát jelentett a repülőgép-üzemanyag előállítása is. A háború előestéjén az orosz olajfinomítókban a kőolaj akár 85%-át is egyszerű lepárlással dolgozták fel, és az üzemanyag minőségét javító technológiák fejletlenek voltak. Egy tonna kőolajból mindössze 35 kg, a repüléshez szükséges magas oktánszámú benzint és csupán 3 kg repülőgép-olajat tudtak kinyerni.
A háború kezdetére a szovjet olajipar 10 féle repülőbenzint gyártott. A legelterjedtebbek a B-70 és B-74 jelzésűek voltak. A legjobb kopogásgátló tulajdonságokkal a B-78 bírt, de ennek részaránya a termelésben mindössze 7,8% volt. A problémát ólom-tetraetil alapú adalékanyagok hozzáadásával próbálták orvosolni.

Ugyanakkor a kölcsönbérleti szerződés (Lend-Lease) keretében érkező amerikai P-39 Airacobra és brit Spitfire vadászgépek kizárólag magas oktánszámú benzinnel működtek. Ezt az üzemanyagot az USA-ból és egy iráni brit olajfinomítóból szállították. Szintén a kölcsönbérlet keretében szereztek be négy komplett olajfinomító berendezést. Ezeket a kujbisevi, gurjevi, orszki és krasznovodszki finomítók építésénél használták fel. Az első orosz gyártású, 100-as oktánszámú benzint 1945 szeptemberétől kezdték előállítani a Kujbisevi Olajfinomítóban.
A repülőgép-üzemanyag előállításának alternatív módjait vizsgálták az Uelkal–Krasznojarszk légifolyosó igazgatóságán is, amely az USA-ból érkező repülőgépek és felszerelések egyik fő szállítási útvonala volt. Itt azt javasolták, hogy üzemanyagot nyerjenek bogheadből (egyfajta algakőszén), amelynek lelőhelyeit az Olenyok folyó közelében fedezték fel. Az ötletgazda Konsztantyin Kondakov jakut tudós volt. A terv szerint a bogheadből gyantát olvasztottak volna ki, majd azt frakciókra bontották volna. Ezt az ötletet azonban a háború alatt nem valósították meg. A kísérleti gyártást csak a háború befejezése után indították el, de a projektet a magas előállítási költségek miatt végül leállították.

A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: