2015-ben a művésznő bemerítette a ruháját a Holt-tenger vizébe. Ezzel egyidejűleg Sigalit 3 havonta elment megnézni az átalakulását. Ilyenkor búvárok merültek le a mélybe, hogy lefotózzák ezt a folyamatot, hogy szemléltessék: hogyan borítja be a ruhát a sókristályok. Így a ruha két évig feküdt a Holt-tenger öt méteres mélységében.
A kitűzött határidő leteltével, 2017-ben egy igazi remekműveket emeltek ki a vízből! A magas sókoncentrációnak köszönhetően a csillogó sókristályok több milliméter vastagon teljesen beborították a ruhát és más egyéb tárgyakat, amiket a művésznő a vízbe merített.
A művésznő legnagyobb meglepetésére a kristályruha súlya a tengerfenéken töltött hosszú idő után jelentősen megnőtt a sókristályok miatt. Ezért a ruha kiemeléséhez speciális technikát kellett alkalmazni.
A ruhával végzett kísérletre Szemjon Akimovics An-szkij „Két világ között” című darabja ihlette a művésznőt. A darab egy elhunyt fiatalemberről szól, aki alkut kötött az ördöggel, hogy megszállhassa egy haszid lány testét.
A fekete menyasszonyi ruha, amelyet Sigalit a Holt-tenger fenekére merített, pontos másolata annak a ruhának, amelyet Szemjon Akimovics An-szkij darabjának előadásaiban használtak.
A sóvá átalakult ruha végül egy komplett kristályszoborrá változott. 2019-ben a ruhát kiállították a londoni modern művészeti múzeumban a „Sós menyasszony” című kreatív kiállítás részeként.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
