Ijesztőbb, mint bármelyik mai horrorfilm!
A legijesztőbb mese, amit gyerekkoromban olvastam, Wilhelm Hauff – Orros, a törpe című meséje volt. Annak idején számomra a Grimm fivérek meséi közel sem voltak ennyire ijesztőek. Vagy talán azért, mert a fivérek gondosan „megfésülték” és átdolgozták a hallott történetek cselekményét?
Hiszen nem ők maguk találták ki ezeket a meséket. A német filológusok és mitológusok, Jacob és Wilhelm Grimm német földeken több mint kétszáz, nemzedékről nemzedékre szálló, komorabbnál-komorabb népmesét gyűjtöttek össze és meséltek újra a saját szájízük szerint.
Emlékszel a Jancsi és Juliskára? Ezt a mesét Jacob és Wilhelm Grimm Wilhelm leendő feleségétől, Dortchen Wildtől hallotta, majd irodalmilag feldolgozták és 1812-ben adták ki a híres mesegyűjteményükben, amely ma „A Grimm testvérek legszebb meséi” néven ismert.
Azt mondják, az eredeti történet sokkal borzalmasabb volt, mint a fivérek által megalkotott változat. Hogyan is kezdődött az ő átdolgozott verziójukban?
„Egy nagy erdő szélén élt egy szegény ember a feleségével és két gyermekével. A fiút Jancsinak hívták, a leányt pedig Juliskának. Nemigen volt mit aprítaniuk a tejbe, s egyszer, amikor nagy lett a drágaság az országban, az apa még a mindennapi kenyérre valót sem tudta megkeresni.”
Emlékszel, mi történt ezután? A feleség rábeszéli a favágót, hogy vigye ki a gyerekeket az erdőbe, és hagyja őket ott, hogy ők maguk megmeneküljenek az éhezéstől. Mit szólsz ehhez a kezdéshez? Én ledöbbentem! Pedig az eredeti, átdolgozatlan változat még ennél is sokkal megdöbbentőbb volt! De erről kicsit később.
Nos, a gyerekek, miután előző este kihallgatták a beszélgetést, elhatározzák, hogy tesznek valamit a megmenekülésükért. Jancsi éjjel kilopakodik a házból, és tele tömi a zsebeit fehér kavicsokkal, amelyekkel aztán megjelöli az erdőbe vezető utat, és amelyek segítségével később a testvérével hazatalálnak.
De a gonosz mostoha nem hagyja annyiban. Egy idő után újra rábeszéli a férjét, hogy vigye ki a gyerekeket az erdőbe, a biztos halálba. Csakhogy éjszakára elővigyázatosságból bezárja az ajtót, és Jancsi nem tud kimenni kavicsokért. Ezért reggel kénytelen kenyérmorzsákkal jelölni az utat, amit azonban a madarak azonnal felcsipegetnek.
Egyszóval, a gyerekek ezúttal nem találtak ki az erdőből, és eltévedtek. Egy fehér madárka pedig egy mézeskalácsházikóhoz vezette őket, ami csapdának bizonyult. Mert valójában egy boszorkány lakott benne, aki gyerekeket evett. És természetesen elhatározta, hogy megeszi a testvérpárt.
A boszorkány ketrecbe zárta a fiút, a lánynak pedig megparancsolta, hogy hizlalja fel, hogy jó sűrű húsleves legyen belőle.
Az öregasszony rendszeresen ellenőrizte a hizlalást, de mivel elég gyengén látott, Jancsi sokáig az orránál fogva vezette: egy lerágott csontocskát dugott ki a ketrec rácsai között, hogy a boszorkány azt tapintsa meg, és azt higgye, az az ő vézna ujja.
Végül, miután elvesztette a reményt, hogy a fiút megfelelő kövérségűre hizlalja, a boszorkány úgy döntött, megsüti és megeszi a húgát, Juliskát. De Juliska csodás leleményességről tett tanúbizonyságot: arra hivatkozva, hogy még soha senki nem mutatta meg neki, hogyan kell rendesen bemászni a kemencébe, rábeszélte a boszorkányt, hogy szemléltesse a műveletet.
A boszorkány megmutatta. Juliska becsapta a kemence ajtaját, és hamuvá égette benne az öregasszonyt.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
