A fiatal japán nők egybehangzóan azt állítják, hogy nem egyszerűen csak a divatot követik, hanem egyenesen utálják az undorítóan testhez tapadó harisnyákat is. Sőt, azt mondják, fagyos időben a csupasz lábuk egyáltalán nem fázik – gyorsan megszokják, és már nem is érzik a hideget.
„A láb először kipirul, aztán már nem érzi a fagyot” – mondják maguk a japán nők. – „Végeredményben ez csak megszokás kérdése.”
Megjegyzem egyébként, hogy igazán hideg telek Japánban leginkább csak északon vannak. Például Hokkaidó szigetén, ahol hóviharok is előfordulnak, és a hőmérséklet olykor az egészen tekintélyesnek számító mínusz harminc fokig süllyed. Honsú, a legnagyobb sziget északi főrészén télen akár mínusz tíz fok is lehet. A Felkelő Nap Országa többi régiójában pedig télen nulla fok körül mozog a hőmérséklet, így aztán elvileg lehet „kawaii”-san mászkálni.
És igen, a japánok valójában meglehetősen hidegtűrő nemzet. Kényszerű okokból az erőforrásokban szűkölködő szigetországban a központi fűtés mondhatni hiányzik. Az épületeket pedig az állandó földrengésveszély miatt könnyű falakkal építik, hőszigetelés és extra fűtőtestek nélkül. Ezért a japánok már fiatal koruktól kezdve hozzászoknak a hideghez a lakásaikban, és a hideg zuhanyhoz is. Így aztán, ha kell, télen akár felsőruházat nélkül is simán mászkálhatnak. Röviden: edzettek.
Vicces, hogy otthon, a négy fal között, a fiatal japán nők pont hogy alaposan felöltöznek. Ilyenkor már nem villantják ki a csupasz lábukat, inkább bunda-szerű, szőrös pizsamákat húznak. Mindezt azért, mert Tokióban a lakásokban novembertől márciusig nagyjából olyan hideg van, mint egy magyar pincében 🙂
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
