Ugyanakkor azt hitték, hogy egy nő csak akkor eshet teherbe, ha megkapta azt az bizonyos élvezetet, szóval ilyen kettős mérce volt. Ez aztán persze komoly problémákhoz vezetett a bíróságon. Ha egy nő ugyanis azt mondta, hogy megerőszakolták és gyermeket vár, a férfiak könnyen kibújhattak a felelősség alól azzal, hogy a nő biztosan élvezte, elvégre teherbe esett. Szép dolog, mi?
Bárhogy is, azért nem mindenki akart évente gyereket szülni. Ott volt a dolog erkölcsi oldala, a szörnyű halálozási ráta szüléskor és a csecsemőhalandóság, meg persze a személyes okok is… Na de mit csináljon az ember, ha nem akar gyereket?
Amúgy meg, mit is jelent az a mondás, hogy „gyereket hoz a szoknyája aljában”? Régen a falusi asszonyok elmentek otthonról szülni. Volt, hogy senki sem volt velük akkor, és az anyuka úgy jött haza, hogy a picit a szoknyája aljában vitte.
Rengeteg oka lehetett annak, hogy egy nő ne akarjon gyereket, de az már más tészta, hogy mit szólt ehhez a társadalom…
Az egyház csak egy módszert fogadott el – az önmegtartóztatást. De mi most azokról az esetekről beszélünk, amikor a férfiak és a nők nem akarták vagy nem tudták ehhez tartani magukat.
Aki már adott a párjának egy gyereket, annak volt még egy lehetősége a következő terhesség elhalasztására – a szoptatás. Éppen ezért a királyi és nemesi családokban az anyák nem szoptatták a gyerekeiket, mert tőlük azt várták, hogy minél több gyereket szüljenek. Bár manapság már bizonyították, hogy erre a módszerre nem lehet támaszkodni.
A tisztasági övről most nem fogunk beszélni, mert az egy 19. századi kitaláció, de mit tanácsoltak még a középkorban a nőknek?
Például a tüsszentést! Állítólag ha valaki jól tüsszent, akkor nem lesz semmi baj. Aki nem akart ilyen kétes módszerekre hagyatkozni, az speciális kis tokokat használt vékony bőrből vagy állatok belső szerveiből.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
