Ezeket a „bűn edényeinek” hívták, mivel az egyház nem nézte jó szemmel a gyerekvállalás elkerülését. Ráadásul az ilyen eszközök csak a kiváltságos felső tízezer nagyon kis részének voltak elérhetőek. És ami még durvább, többször is felhasználták őket.
De a gyógyászat sem állt ám meg. Azok, akik ebben a témában doktoroknak mondták magukat, együtt dolgoztak a gyógynövényes asszonyokkal és az úgynevezett boszorkányokkal. Még a kolostorokban is szedtek gyógynövényeket, de a megfelelő keverék összeállítása és főzet készítése már bűnnek számított.
Azokat a nőket, akik ilyen főzeteket használtak, gyilkosoknak vagy boszorkányoknak tartották, és meg is égethették őket a máglyán. És mégis, a Vatikáni Könyvtárban van egy 13. században írt könyv, amiben huszonhat recept található a gyerekvállalás elkerülésére.
Ezenkívül aktívan használtak mindenféle amulettet is. Például gyógynövényes zacskókat kötöttek a derekukra, vagy szentek ereklyéit tartották a párnájuk alatt. A hatásuk persze elég kérdéses volt, de hittek benne.
Legalább valami reményt adott a hüvelyöblítés, bár ólomoldatot használtak, így imádkozniuk kellett, hogy legalább ne haljanak bele. Ráadásul a hüvelybe is tettek be dolgokat … aki gyenge idegzetű, most ne olvasson tovább: „állati eredetű gyógyszereket” használtak erre a célra, amik között nyulak vagy más rágcsálók testrészei is voltak.
Figyelembe véve a nagyon alacsony iskolázottsági szintet és a sokféle pogány hiedelem fennmaradását a falvakban, ezen igazából nem is nagyon kell csodálkozni.
A férfiaknak meg azt javasolták, hogy egyenek bürököt, ami nagy mennyiségben mérgező. Figyelembe véve, hogy a férfiak valószínűleg nem szívesen kockáztatták az egészségüket a bürökkel, ezért ez a fogamzásgátlási módszer valószínűleg nem volt elterjedt.
Ehelyett inkább a teljes felelősséget a nőre tolták. Ő kockáztatta a hírnevét, az egészségét, sőt, még az életét is.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
