Érdekes módon, amikor a firenzei herceg és a római pápa tudomást szerzett erről, úgy határoztak, hogy mindent változatlanul hagynak. Hogy miért? Azt a történészek a mai napig találgatják.
Bárhogy is történt, 1440-ben Cospaia falu és a környező földek köztársasággá váltak. Kormány, börtönök, állandó hadsereg, rendőrség és saját pénznem nélkül. Mellesleg adók sem voltak. Az emberek mezőgazdaságból éltek. Munkájuk gyümölcsét a szomszédos régiókban értékesítették, tiszta haszonra téve szert.

Cospaia virágkora a 16. század második felére tehető, miután dohányt hoztak Európába Dél-Amerikából. Az indiánok már az időszámításunk előtti második évezred közepén elkezdték termeszteni ezt a növényt.

Az Óvilág történetének első dohányosának egy spanyol tengerészt tartanak, aki részt vett Kolumbusz Kristóf expedíciójában.
De Jerez bűnösnek találták, és hét év börtönre ítélték. Mire a tengerész szabadult, a dohány már elterjedt Európában. Különösen Spanyolországban és Portugáliában.
Kezdetben úgy tartották, hogy ennek a növénynek gyógyító ereje van – szó szerint minden betegséget gyógyítottak vele. Később az európaiak felfedezték más tulajdonságait is, de a Szentszék „bűnösnek” nyilvánította azokat. A dohányzásért és a dohánytermesztésért egyházi kiközösítés járt.

A kis Cospaia falu Olaszország fő dohánytermelőjévé és az offshore övezetek példaképévé vált, bár nem ez volt az első ilyen a történelemben. Már az ókori görögök is felismerték, hogy elkerülhetik a díjak és adók fizetését, ha nem közvetlenül szállítják az árukat, hanem Athént elkerülve.
Cospaiában a törvényekkel nem korlátozott kereskedelem olyan méreteket öltött, hogy az egykor csendes kis falu szinte a csempészet európai központjává vált.

Ez a soha nem látott „gazdasági szabadság” végül Cospaia vesztét okozta. 1826-ban, közel négyszáz évnyi függetlenség után, a római pápa és a toszkánai nagyherceg megszüntette a köztársaságot.
A szuverenitás elvesztéséért cserébe Cospaia bizonyos kedvezményeket kapott, köztük saját ezüst pénzérmét – a „pappettót”. Ezt a „népies” elnevezést a helyiek adták, mert a pénzérméken XII. Leó pápa képe szerepelt.
Ma Cospaia csak egy kis falu Umbriában, mint sok más település. A hely fő nevezetessége egy tábla az út szélén. A jelzőtáblán ez áll: ez a terület „Cospaia egykori köztársasága”. A helyi templomon pedig a hajdanvolt független földművesek régi jelmondata díszeleg: „Örök és szilárd szabadság”.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: