Először egy vicc a témához:
Az emberiség két részre oszlik.
Vannak, akik gyalog járnak, és vannak, akik autóval közlekednek.
Akik gyalog járnak, azokkal minden rendben.
Akik autóval járnak, azok megint két részre oszlanak.
Vannak, akik bekapcsolják a biztonsági övet, és vannak, akik nem.
Akik bekapcsolják az övet, azokkal szintén minden rendben.
Akik nem kapcsolják be az övet, azok megint kétfelé válnak.
Vannak, akik balesetet szenvedtek, és vannak, akik nem.
Akik nem szenvedtek balesetet, azokkal is minden oké.
Aki pedig becsatolatlanul szenvedett balesetet: azok egyszerűen két részre oszlanak… vagy akár többre is.
Valamiért az emberek természetüknél fogva szeretik a száguldást. Minden előítélet nélkül mondom, hogy valószínűleg mindenki hajtott már legalább egyszer a megengedettnél gyorsabban, aki valaha is ült már egy autó volánja mögött.
És micsoda őrültségeket művelnek a volán mögött a vasparipáikon például az olasz háziasszonyok (egyiküket 182 km/h-val kapták el egy alagútban), a komoly német polgárok, akik az autópályán száguldanak hazafelé (a sebességrekord 322 km/h), vagy a svájci nagymamák… bár erről inkább ne is beszéljünk, az már tényleg a bolondokházába illik.
A lényeg az egészben az, hogy minden nép azt hiszi magáról, hogy ő a leggyorsabb. Pedig kevesen tudják, hogy van egy nép Európában, amelyik a kezdetektől fogva, az autó megjelenése óta, mint közlekedési eszköz, a szó szoros értelmében véve sebességőrült volt.
Kitalálod, melyik nép az?
Nem, nem a németek, és még csak nem is az angolok!
A franciák!
Igen, a franciák találták fel az első kezdetleges autókat – vagy „veszett zsámolyt”, ahogy régen nevezték. Kerekeket, kormányt, motort tettek rá, és… képessé tették a járműveket arra, hogy a tulajdonosát elvigye A pontból B, C, D pontba, és így tovább.
Az angolok és a németek nem sokkal maradtak le Franciaországtól a közlekedési eszközök feltalálásában, de a sebesség nem érdekelte őket annyira. Nekik bőven elég volt az a lehetőség, hogy Londonból eljussanak a vidéki birtokukra, hogy aztán ott füstöljenek kicsit a tragacsukkal a parasztok előtt, és megijesszék a juhokat.
Magában a fővárosban az autók sebességét már a kezdetektől fogva szigorúan a lóvontatású kocsik sebességéhez igazították, mert lovon jártak az igazi angol úriemberek és hölgyeik, az autóvezetőket pedig furcsának tartották.
Körülbelül, mint a mai elektromos rolleresek.
Ráadásul Angliában és Németországban az autók száma nem nőtt olyan gyorsan, mint Franciaországban. Köztudott, hogy az első füstölgő kocsit körülbelül 1887 és 1890 között építették. Ezek nem csak kísérleti darabok voltak, amikkel a járókelőket ijesztgették, hanem igazi, sorozatgyártású modellek.
És most gondolj bele a számokba: pontosan 10 évvel később, 1900-ban egész Angliában mindössze 175 autót gyártottak, Németországban 800-at, Franciaországban pedig 4800-at. Egy évvel később Angliában 600 autót gyártottak, Németországban 1200-at, Franciaországban pedig 30 000-et.
De a mennyiség mellett a franciák a minőségben és a sebességben is az élen jártak. Az első autók elképesztő, 0,25 lóerős teljesítménnyel bírtak. Az én kínai benzinfűrészem négyszer erősebb, pedig csak 38 köbcentis a motorja!
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
