A többiek szétszórva élnek a szigeten, egyes „town”-okban (így hívják a 20 000 fő alatti városokat) mindössze 2000-3000 lakos él! És ez a norma Izlandon. Nem csak egy-két város ilyen gyéren lakott, hanem az ország fele. Az alábbi képeken láthatsz példákat arra, milyen körülmények között élnek az emberek.
Kivel kezdjenek kapcsolatot, alapítsanak családot és vállaljanak gyereket? Nyilvánvaló, hogy ebből a 3000 emberből, aki egy környéken él, szinte mindenki rokon. Nincs túl sok választási lehetőség. Pont emiatt a helyiek nagyon szeretik az Izlandra látogató turistákat (erről a sajátosságról mindenképp mesélek egy másik cikkben), könnyen ismerkednek és lépnek kapcsolatba velük.
Az izlandiaknak nincsenek a számunkra megszokott értelemben vett vezetékneveik.
Az izlandiaknak nincsenek vezetékneveik, legalábbis abban a formában, ahogy mi megszoktuk. Vezetéknév helyett apai neveket (patronimikonokat) használnak, amelyek az apa nevére utalnak. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen.
Tegyük fel, hogy a gyerek apját Jónnak hívják (ez egy nagyon elterjedt név Izlandon), akkor a fia vezetékneve Jónsson lesz (ahol a „son” fordítása fiú), a lánya pedig Jónsdóttir („dóttir” – vagyis lány). Ez teljesen normális és megszokott az izlandiaknak, de nekünk, magyaroknak elég furcsa és szokatlan. És mi van a családi leszármazással? Hiszen így a szülőknek, a gyerekeiknek és az unokáknak más lesz az úgynevezett vezetékneve, akárcsak az összes leszármazottjuknak.
A bárokban csak italok vannak, nem lehet ételt vagy rágcsálnivalót rendelni.
Az izlandi élet másik furcsa sajátossága az italfogyasztási kultúrájuk. Ledöbbentem azon, hogy a bárokban nem lehet ételt rendelni, de még valami könnyű rágcsálnivalót, snack-et, például kétszersültet, chipset vagy mogyorót sem. Egyszerűen nincsenek az étlapon! Izlandon csak úgy, minden nélkül isszák az alkoholt!
Az izlandiak már este 6-7 órakor elkezdenek lazítani a bárokban; képzeld el, milyen állapotban vannak este 9-10-re, figyelembe véve, hogy sokat isznak (nagyon sokat), és közben nem esznek hozzá semmit!
Vad látvány, ahogy az emberek az asztaloknál ülnek a poharaikkal, mindenféle étel nélkül. Hát, és ennek következményeit látni is elég vad…
Este 11-kor Reykjavíkban csak gyrost (ott dönernek hívják) lehet enni, mert a gyrososok az egyetlen olyan helyek, amelyek éjszakáig nyitva tartanak. Ráadásul a döner ugyanannyiba kerül, mint egy normális, teljes értékű étel az étteremben.
Ezért minden turistának, ahogy maguknak az izlandiaknak is, tánc után a helyi kifőzdébe kell menniük (Reykjavík egész központjában összesen kettő ilyet találtam), hogy csillapítsák az éhségüket (egyébként a gyrososok arabok tulajdonában vannak). Ha Izlandra készülsz, vedd figyelembe ezt a tényt, és ne halaszd későre a vacsorát, ahogy én tettem, nem ismerve a mindennapjaik sajátosságait.
Az alkohol drága, és csak szaküzletekben lehet megvásárolni.
Izlandon két nagy és alapvető szupermarketlánc van: a Bónus és a Krónan, ahol mindent meg lehet venni; ami az élelmiszereket illeti, azok a legfrissebbek és nagyon jó minőségűek. Csakhogy alkoholt nem találsz a polcokon, maximum 3-4%-os sört.
A többi italt szaküzletekben lehet beszerezni, amelyek este 6 körül zárnak, hétvégén pedig egyáltalán nincsenek nyitva. A bárokban és éttermekben egy pohár sör/bor 10 eurótól kezdődik, az átlagár 15 euró (néhányszor 20 eurót kellett fizetnem, enyhén szólva sokkot kaptam), ez 1000 és 1500 rubel között van.
Vínbúðin – ez az alkoholos szupermarket
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
