Mekkorát tévedtek!
A mobiltelefon születése
1972 novemberében a Motorolánál mozgósítást hirdettek. Minden erőforrást az első hordozható telefon megalkotására csoportosítottak át. A feladat szinte lehetetlennek tűnt: az akkori autós kommunikációs rendszerek súlya körülbelül 36 kilogramm volt. Hogyan lehetne ezt a rengeteg elektronikát belesűríteni egy olyan eszközbe, amit az ember a kezében is elbír?
Cooper csapata megszállottként dolgozott. 1973 tavaszára el is készült a prototípus. A Motorola DynaTAC – így nevezték el a mérnökök alkotását – mai szemmel nézve egy igazi szörnyeteg volt. Nem volt éppen a legszebb látvány, de működött!
1973. április 3-ra sajtótájékoztatót hívtak össze a Hilton Midtown hotelbe. Cooper azonban úgy döntött, tart egy kis főpróbát kint az utcán – és felhívta fő riválisát a Bell Labsnél. Joel Engel reakciója minden szónál beszédesebb volt: teljes csend a vonal végén.
A diadal teljes volt. A média tele volt a kommunikációs forradalomról szóló szalagcímekkel. A sorozatgyártás azonban még messze volt – hosszú tíz évnyi fejlesztés és 100 millió dollárnyi befektetés várt még rájuk.
Hogy nézett ki az első „mobil”?
A sorozatgyártott Motorola DynaTAC 8000X 1983-ban látott napvilágot, miután megkapta a várva várt tanúsítványt az Egyesült Államok Szövetségi Távközlési Bizottságától. Rögtön kapott is néhány népi becenevet: „tégla”, „cipő”, Nagy-Britanniában pedig „yuppie-telefon”. Ez utóbbi különösen találó volt.
A készülék 3995 dollárba került. Nem csoda, hogy csak a nagyon tehetősek engedhették meg maguknak: sikeres fiatal brókerek, reklámszakemberek, sztárok. Összehasonlításképp: az USA-ban ekkoriban 6500 dollárért már egy új Ford Mustangot lehetett kapni.
A DynaTAC 8000X tekintélyt parancsoló külsővel bírt: kb. 25 centiméter hosszú volt (a vastag gumiantennát nem számítva), a súlya pedig majdnem egy kilogrammot nyomott. A burkolaton 12 számbillentyű és kilenc funkcióbillentyű sorakozott. Az apró monokróm kijelző csak a tárcsázott számot mutatta.
A memóriájába nem kevesebb mint 30 telefonszámot lehetett elmenteni – ami akkoriban luxusnak számított! A legnagyobb gondot azonban az akkumulátor jelentette. Fél óra beszélgetés után a telefon „megadta magát”. A feltámasztásához pedig több mint 10 órát kellett a töltőn lógnia.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
