Képzeld el a bibliai történetet: két ember egy lakatlan bolygón. Az a feladatuk, hogy benépesítsék a Földet, és életet adjanak az emberiségnek. De vajon ez tényleg lehetséges?
Elképzelhető, hogy egyetlen férfiból és nőből milliók, milliárdok, végül hétmilliárd ember szülessen? Még akkor is, ha erre több százezer év áll rendelkezésre?
Ebben a cikkben megpróbáljuk kielemezni, hogy a biológia és a matematikai modellezés segítségével mennyire reális egy ilyen forgatókönyv.
A színtévesztők szigete – egy tanulságos történet
Van egy remek példa erre a történelemben: Pingelap szigete. Ma körülbelül 250-en lakják, ami nem egy hatalmas népesség, de volt már ennél kevesebb is.
1775-ben egy pusztító tájfun söpört végig a szigeten, és csak nagyjából 20 ember maradt életben. A helyi vezető, Doakkaesa Mvanenihsed, hordozta magában a színtévesztés génjét. Ez a genetikai tulajdonság azonban csak a tájfun utáni negyedik generációban, azaz az ő dédunokáinál jelentkezett látványosan: ekkorra a szigetlakók 2,7%-a már színtévesztő volt.
A hatodik generációra ez az arány már 4,9% körülire emelkedett. Ma már majdnem minden tizedik ember érintett, és további 30% hordozza a gént anélkül, hogy tudna róla.
A Csendes-óceáni Pingelap szigetén élő színtévesztő emberek a világ színeiből csak a feketét, a fehéret és a szürke különböző árnyalatait képesek érzékelni.
A pingelapi eset jól szemlélteti, miért fontos, hogy a két túlélő ember genetikailag egészséges legyen. A színtévesztés, bár kellemetlen, nem életveszélyes betegség. Azonban képzeld el, mi történt volna, ha a sziget vezetője valamilyen súlyosabb, örökletes betegség génjét hordozza! Sokkal rosszabb következményei lettek volna a kis közösségükre nézve.
A beltenyészet veszélyei
Beltenyészetnek nevezzük azt, amikor közeli rokonok párosodnak. Ez drámaian megnöveli a genetikai betegségek kockázatát – minél közelebbi a rokonság, annál nagyobb a baj.
Az embereknél például emiatt halt ki a Habsburg-dinasztia, amely egykor Európa uralkodó családja volt. A közeli rokonok közötti házasságok miatt rengeteg örökletes betegség halmozódott fel náluk.
A legismertebb példa II. Károly. Gondolj bele: egy átlagembernek az ötödik generációban kb. 32 őse van. Károlynak mindössze 10 volt! Ráadásul ő maga is vérfertőző kapcsolatból született – az édesanyja a saját nagybátyjához ment feleségül.
Nem csoda, hogy rengeteg betegséggel küzdött. II. Károly egész életében szenvedett: migrén, epilepszia, mozgáskorlátozottság. Gyenge volt az immunrendszere, gyerekként mindenféle betegséget elkapott, még a szifiliszt is.
Hatalmas alsó állkapcsa és hosszú nyelve miatt nehezen tudott beszélni.
Magas volt (192 cm, ami abban a korban, amikor a férfiak átlagosan 155 cm magasak voltak, óriásinak számított), de a feje aránytalanul nagy volt.
Ezekkel a veleszületett problémákkal és betegségekkel II. Károly alig élte meg a 38. születésnapját. Uralkodása alatt Spanyolország a 17. században súlyos válságba került, és ő lett a Habsburg-dinasztia utolsó királya.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
