Mindez Henrietta családjának tudta nélkül történt. Csak a 70-es években szereztek róla tudomást. Pedig ez a nő, ha akaratlanul is, emberek tízmillióinak az életét mentette meg. Hiszen az ő sejtjein teszteltek több száz, halálos betegségek elleni gyógyszert. Ma pedig már a sírjának a helye sem ismert.
Pontosan ezeket a rákos sejteket – a HeLa sejteket – fecskendezte be Southam a páciensekbe.
A kísérletben több száz ember vett részt
Az első tíz páciensen elért eredmények nem elégítették ki Southamet, mivel ezek a betegek már egyébként is rákban szenvedtek. Ezért úgy döntött, hogy a kísérletet rabokon folytatja.
65 önkéntes rab, akik abban reménykedtek, hogy cserébe enyhítik a büntetésüket, beleegyezett a kísérletbe.
Náluk is daganatok alakultak ki. A daganatok főként az injekciók beadásának helyén kezdtek növekedni. Szerencsére minden kísérleti alany szervezete immunválasszal reagált, és a daganatok eltűntek.
Néhány év alatt Southam több mint 600 emberbe fecskendezett rákos sejteket. Többségük a Sloan Kettering központban műtéten átesett páciens volt. Hazudott nekik, azt állítva: „Csak azt vizsgáljuk, nincs-e véletlenül rákja.”
Lényegében Southam kísérletének összes résztvevője közül a rabok voltak a legkiváltságosabb helyzetben. Ők voltak az egyetlenek, akik pontosan tudták, mit fecskendeznek beléjük.
Amikor a helyzetre fény derült, heves társadalmi vita robbant ki. Azonban abban az időben még nem voltak olyan szigorú szabályozások, mint ma, és Southam még az orvosi engedélyét sem vesztette el. Pusztán egy évre felfüggesztették az orvosi tevékenységtől. Néhány évvel később pedig megválasztották az Amerikai Rákkutató Szövetség elnökévé.
Meglepő, de abban az időben ez a kísérlet nem váltott ki különösebben heves negatív visszhangot. Egy 1964-es New York Times cikk, amely beszámol a leleplezésről, szintén ezt tükrözi.
Ebben az a vélemény fogalmazódik meg, hogy természetesen nem volt helyénvaló eltitkolni az emberek elől, hogy élő rákos sejteket fecskendeznek beléjük.
Ugyanakkor az újságírók által megkérdezett szakértők többsége azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a kutatások fontosak és hasznosak voltak, és szükség volt rájuk. Azonban etikátlan volt elhallgatni a kísérleti alanyok elől, hogy élő rákos sejteket kapnak, nem pedig csupán sima „sejteket”, ahogy a kísérletvezetők nevezték azokat.
A Science magazin riportere megkérdezte Southamet, hogy ő maga miért nem adott be magának rákos sejteket.
Chester azt válaszolta, hogy saját magát fontosabbnak tartja az emberiség számára, mint ezeket a pácienseket. „Nézzünk szembe a tényekkel: kevés a tehetséges kutató ezen a területen, és butaságnak tartottam volna akár a legkisebb kockázatot is vállalni.”
Mások életét kockáztatni viszont nyilvánvalóan egyáltalán nem tűnt butaságnak. Olyan emberekét, akik megbíztak abban a klinikában, ahol dolgozott. Akik műtőasztalra feküdtek, és fegyelmezetten követték az orvosok minden utasítását.
„Nem szükséges a pácienst ellátni olyan információval, amit lényegtelennek tartasz. Az az etikátlan, ha elárasztod olyan információval, ami árt az állapotának.” (Idézet: Chester Southam)
Napjainkban egy ilyen kísérlet elkövetőjének súlyos következményekkel kellene szembenéznie: az orvosi tevékenységtől való eltiltással (nagy valószínűséggel élethosszig tartóval) és börtönbüntetéssel.
Ami magát a rákot illeti: ilyen módon nehéz elkapni, mivel az immunrendszer meglehetősen gyorsan leszámol az idegen sejtekkel. Ebből a szempontból csak bizonyos vírusok jelentenek veszélyt, mint például a papillomavírus (HPV), amely előrehaladott stádiumban növelheti a daganatos megbetegedések kockázatát.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
