Tízmillió sestertius – ekkora összeget különített el Caligula elődje, Tiberius császár a pusztító erejű földrengésben megrongálódott 11 város megsegítésére és újjáépítésére.
Caligula pedig egyszerűen elpazarolta ezt az összeget egyetlen lakomára. Hihetetlen!
Összehasonlításképpen, még Lucullus, az ókori Róma leghíresebb ínyence sem költött kétszázezer sestertiusnál többet egyetlen bankettre sem.
De honnan származtak Caligula hatalmas vagyonai? Mindez Tiberius, az előző császár öröksége volt. Tiberius takarékos politikát folytatott, és uralkodásának utolsó 15 éve alatt hatalmas összeget halmozott fel. Mindezt azért, hogy Caligula egy szempillantás alatt eltékozolja.
Azonban az étel és a luxus csupán a kezdetet jelentették. Caligula legfőbb „szórakozásai” csak ezután következtek.
Ha meghívtak a császár lakomájára, készülj fel a legrosszabbra. Bármelyik pillanatban kiválaszthatott magának egy nőt, még akkor is, ha az férjével érkezett, és egyszerűen elhurcolhatta a saját hálószobájába. Rosszabb esetben pedig a férjet is rákényszeríthette, hogy mindezt végignézze.
Erkölcstelen nők, előkelő dámák, fiatal férfiak – mindannyian egy kaotikus forgatagban keveredtek össze. Azt beszélik, hogy Caligula női ruhába bújva gyakran kocsmákban mulatott, és a testvéreivel való viszonya sem volt titok a rómaiak előtt.
Ám ezek a züllött szórakozások hamar unalmassá váltak számára. Caligula valami… többre vágyott.
Rómában imádták a látványosságokat. Caligula azonban a rémálmok szintjére emelte ezeket.
A lakomák előtt gyakran tartott kegyetlen előadásokat, ahol nem csupán bűnözők, hanem teljesen ártatlan emberek is áldozatul estek. Egy alkalommal, amikor az arénában tartott előadás során nem akadtak elítéltek kivégzésre, az uralkodó egyszerűen elrendelte, hogy fogjanak el néhány nézőt, és vessék őket a vadállatok elé.
Imádta nézni a szenvedést. Ez volt számára a legjobb „előétel” a következő pohár bor mellé.
Kedvenc mondása a következő volt:
Ha már semmi izgalmas nem maradt a császári palotában, miért ne rendezzenek szórakozást a vízen?
Parancsára három hajót építettek, melyek 70 méter hosszúak és 20 méter szélesek voltak, majd a Nemi-tavon vízre bocsátották őket. Ezek az úszó monstrumok leginkább úszó szigetekre hasonlítottak: kőépítményekkel, templomokkal, fürdőkkel, bankett-termekkel és gyümölcsfákkal. Még fürdőszobák, illemhelyek és melegvíz-ellátás is volt rajtuk. Több tucatnyi evezős mozgatta ezeket a hatalmas monstrumokat. Minden egyes evező 11 méter 30 centiméter hosszú volt.
Állítólag ezeken a hajókon tartották a legféktelenebb orgiákat. Caligula halála után a hajókat elsüllyesztették, maradványaikat pedig csak a XX. század elején fedezték fel újra. Sajnos a második világháború során ezek az egyedülálló leletek megsemmisültek egy tűzben.
Rómában addig volt pénz, amíg Tiberius felhalmozta. Caligula azonban úgy gondolta, hogy a pénz szórakozásra való.
Végtelen lakomái és előadásai után egyetlen érme sem maradt a kincstárban. Mit tett erre a császár? Természetesen elkezdett mindenkit kifosztani. Adót vetett ki mindenkire, a prostituáltaktól kezdve a teherhordókon át, eladta a gladiátorokat, elkobozta a gazdag római polgárok vagyonát, és még a saját nővéreit is bíróság elé citálta, hogy megszerezze a vagyonukat.
Caligula bordélyházat nyitott a saját palotájában, és a helyi, előkelő származású nőket arra kényszerítette, hogy ott dolgozzanak. A teljes bevételt pedig saját maga tette zsebre.
Ez az őrület azonban nem tarthatott a végtelenségig. Kr. u. 41-ben merényletet szerveztek ellene, melynek során megölték. Ironikus módon a merényletet a pretoriánus gárda hajtotta végre, amely a császár testőrségét jelentette.
Caligulára egy színház folyosóján csaptak le. Több mint 30 kardcsapást mértek rá. A számtalan sérülés ellenére Caligula még megpróbált ellenállni. Állítólag azt kiáltotta: „Élek!”, de az összeesküvők végül befejezték, amit elkezdtek.
Caligula azt tett, amit csak akart. És míg Róma döbbenten figyelte tetteit, ő valószínűleg csak gúnyosan mosolygott magában. Mert rájött arra, amit csak kevesen értenek meg: a törvények, az erkölcs, a hagyományok – mind csak illúziók, amíg korlátlan hatalommal rendelkezel.
Azt azonban nem fogta fel, hogy a hatalom nem tart örökké. A trón csak egy bérelt hely, amelynek bérleti idejét azok határozzák meg, akik a háttérben állnak.
Ha a hatalomnak van íze, akkor Caligulának határozottan volt ízlése – az arany, a vér és a kéj íze. Négy éven keresztül pusztította a birodalmat, kínozta az embereket, és olyan partikat rendezett, hogy még a rómaiak is elborzadtak tőle. Végül kedvenc színházának folyosóján szúrták le.
Mi a tanulság? Ha nem ismered a mértéket, mások fogják megmutatni neked.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
