Rubens az emberi testet Isten teremtményének tekintette, amely méltó a csodálatra és a vásznon való ábrázolásra. Annak az időszaknak az ideáljává pedig a telt formájú nők váltak. A művész munkáiban érezhető a vidám, életerős, élettel teli szelleme.
A „rubensi nők” – akik erotikusak, de mentesek a közönségességtől – a művész életszeretetének bizonyítékai, annak a képességének, hogy teljes szívvel átérezze az élet adta örömöket.
Az „Emberi alak elmélete” című, Rubensnek tulajdonított értekezés azt állítja, hogy a női alak alapeleme a kör. Később a művészettörténészek arról kezdtek beszélni, hogy „amikor női alakot festett, Rubens egyszer s mindenkorra megtiltotta magának a szögek használatát”.
Érdemes megjegyezni, hogy Rubens kiváló eladó (üzletember) volt. Élete során körülbelül 1300 vásznat alkotott. Természetesen művészetének határozott kereskedelmi irányultsága volt (ezt a tényt ő maga sem titkolta).
Rubens szerződéseket kötött a megrendelőkkel, amelyekben a felek rögzítették a kívánt összeget, a vászon méretét és a témát. Sőt, az eladásra szánt képek eltértek a művész korábbi munkáitól. Például a „Párizsi ítélet” című, eladásra szánt vásznon a nőalakok teltebbek, mint a korábbi, azonos című munkáján.
Azonban sok művészettörténész kritizálja a nőalakok formáit Rubens vásznain. Például Émile Michel, aki a „telt szépségek” testi ábrázolásának ellenzői közé sorolta magát, azt írta, hogy a művész egyszerűen a társadalom ízlését követte: „Ezek erős testalkatú antwerpeni révésznők, talpraesett asszonyságok, akik képesek csónakkal átkelni a Scheldt folyón még zord időben is”.
A „rubensi nők” nemcsak túlsúllyal rendelkeznek, hanem kifejezett narancsbőrük is van, ami őket, minden jel szerint, nem különösebben izgatta.
Szemük rendkívül fényesen ragyog, arcukon egészséges pír ég, szó szerint kicsattannak az egészségtől, életörömtől, érzékiségtől és szexualitástól. A Rubens vásznain látható nőket sok kutató valóságos, „hús-vér nőknek” tartja.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
