Holly feltételezte, hogy a gőz nemcsak gőzgépek működtetésére, hanem lakóházak nagy területeinek fűtésére is felhasználható egy központi forrásból. Sok éven át dolgozott a központosított gőzfűtés megteremtésén, és 1886-ban sikerült létrehoznia az első működő prototípust.
Holly a házának udvarán egy gőzkazánt állított fel, amelyből egy fa csövön keresztül a gőz először a saját házába, majd a szomszédok házába jutott. Az 1 mérföldre (1,6 km) lévő épületeket ugyanolyan könnyen fűtötték, mint azokat, amelyek a forrás közelében voltak.
Miután meggyőződött a rendszer megbízhatóságáról, Holly egy teljes körű bemutatót tartott a technológiáról a nyilvánosság számára, amivel felkeltette számos helyi feltaláló és vállalkozó érdeklődését. Így fokozatosan létrejött New Yorkban egy kis gőzelosztó állomás.
1882 májusában Holly megalapította a New York Steam Company-t. Az év végére már mintegy 60 szervezet vette igénybe a szolgáltatásait, és a következő négy évben több mint 350 New York-i épületet csatlakoztattak a gőzfűtéshez.
Manhattanben a gőz nagy része ma a kapcsolt energiatermelés mellékterméke. New York hét erőművéből három az áramtermelés során gőzt is termel, amely a turbogenerátorok forgatásához szükséges.
A turbinák után a gőz nyomása és hőmérséklete csökken, és közvetlenül a föld alatt, egy-kilenc méter mélyen elhelyezett csövekbe és vezetékekbe kerül. A földalatti vezetékekben a veszélyes nyomás elkerülése érdekében a felesleges gőzt speciális biztonsági szelepeken keresztül engedik ki.
A kibocsátás a már említett csíkos csövekbe történik. Ezek arra szolgálnak, hogy levezessék a nyomást, és így megvédjék a várost az esetleges csőtörésektől. Ez egyfajta gőzszelep Manhattan-szerte.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
