Kengyel és lovaglónadrág nélkül nem lehetett volna létrehozni a nehézlovasságot.
Végül odáig jutottunk, hogy a harisnyaszerű lovaglónadrág a férfiasság egyik legfontosabb jelképévé vált. Ez különböztette meg a nyeregben harcoló nemesembert a mezőn dolgozó paraszttól, és a nemes férfit, akinek a háború volt a dolga, a nemes nőtől, akinek a család fenntartása volt a feladata.
A korai középkorban, ahogy az akkori európai társadalmak átalakultak, a férfi és nő szerepéről alkotott hagyományos elképzelések – a férfi harcos, a nő anya – megerősödtek és hosszú időre meghatározták az európai kultúrát.
A középkorban egy nőt nadrágba öltöztetni ugyanolyan furcsa és bizarr dolog lett volna, mint manapság egy férfit női ruhába bújtatni. És ez évszázadokon át így volt.
Viszont az előkelő hölgyeknek gyakran kellett elkísérniük a férjüket. Mivel a ló akkoriban lényegében a „szőrös autó” szerepét töltötte be, szükségessé vált egy speciális nyereg készítése, amely lehetővé tette a hölgyek számára, hogy nadrág nélkül, sőt, hosszú ruhában is lovagolhassanak.
A 20. században változott meg minden. Ehhez kellettek persze a feministák is, akik kiálltak a nők jogaiért. Érdemes emlékeznünk rá, hogy a 19. és 20. század elején a nők tényleg el volt nyomva, és korlátozottak voltak mind a jogaikban, mind pedig a szabadságukban.
A városi kultúra fejlődése és a két világháború azonban segített a hagyományos korlátok végső lebontásában. A nőknek engedélyezték a nadrágviselést, ezzel együtt pedig lehetővé vált a hagyományos „férfi” nyergek használata is.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
