Miért nem él szinte senki Kolumbia nyugati partján?

Hát persze, hogy nem maradhat ki a gyarmati időszak sem. Kolumbiát a spanyolok kezdték el benépesíteni a XVI. században. 1538-ban alapították Bogotát, amely a spanyol gyarmat fő közigazgatási központja lett. A spanyolok inkább a Karib-tenger partján alapítottak városokat – Santa Marta és Cartagena az európai kereskedelem stratégiai pontjaiként jelentek meg. Az Andok szintén vonzotta a gyarmatosítókat – ott voltak termékeny völgyek és aranykészletek, ami a régió fejlődését meglehetősen ígéretessé tette.

A csendes-óceáni partvidék esetében azonban egészen más volt a helyzet: a régió az óceánhoz való közelsége ellenére is ritkán lakott és fejletlen maradt.

És ami érdekes: még akkoriban is, amikor a spanyolok megpróbáltak településeket létrehozni a nyugati parton, azok kis előőrsök maradtak, amelyeknek nem volt jelentős befolyásuk. A spanyolok inkább a Karib-tenger partvidékét fejlesztették, mert onnan könnyebb volt kereskedni Európával, és az éghajlat is sokkal barátságosabb volt. A csendes-óceáni partvidék viszont a gazdasági és politikai élet peremén maradt.

Miután Kolumbia függetlenné vált, a fő népességközpontok és kereskedelmi központok a Karib-tenger partján és az Andokban maradtak. A csendes-óceáni régió továbbra is jelentéktelen szerepet játszott az ország gazdaságában.

Ma a csendes-óceáni partvidék Kolumbia egyik legkevésbé fejlett és lakott része. Persze vannak itt városok, mint például Buenaventura (320 ezer lakos) és Tumaco (~212 ezer), de még ezek sem mondhatók nagynak. A közlekedési és infrastrukturális nehézségek továbbra is korlátozzák a régió fejlődését. A zord éghajlati viszonyok és a nagyszabású gazdasági projektek hiánya, amelyek vonzanák az embereket és munkát adnának nekik, szintén szerepet játszanak.

Érdekes, hogy mindezek ellenére Kolumbia csendes-óceáni partvidéke ökológiai szempontból egyedülálló és fontos. Ez a bolygó egyik legcsapadékosabb és legváltozatosabb része, ahol számos állat- és növényfaj él, amelyek közül sok máshol nem is található meg. Tehát ez a régió ugyan nem alkalmas a tömeges emberi lakhatásra, de a természet számára egy igazi kincs.