Jobb volt hagyni, hogy ez a jéghegy a torony mellett képződjön, mintsem kockáztatni, hogy maga a víztorony fagyjon szét. Néhány víztoronyban belső túlfolyó-, illetve vízkeringető rendszer is működött.
Ha felülről érintőleges (tangenciális) irányban vezették be a vizet, az átkeverte a tartály tartalmát, így a víz sokáig nem fagyott meg.
A Rozsnovszkij-típusú víztornyok modern változatait már szigetelik, és profillemezből vagy bádoglemezből készült burkolattal látják el.
Egyes régiókban a tornyokat poliuretánhab ráfújásával (szórásával) szigetelik. Ha ezt kívülről homlokzatfestékkel is lefestik, az ilyen hőszigetelés hosszú ideig tartós marad.
Mint láthatod, ezek a víztornyok a nem megfelelő üzemeltetés mellett igenis be tudtak fagyni. Azonban, hogy ez ne történhessen meg, az üzemeltető szakembernek ismernie kellett a fagyos időszakokra vonatkozó alapvető vízfogyasztási adatokat. Pontosan ezen alapult a maga korában zseniálisnak és egyszerűnek számító szerkezet sikere.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
