A középkort nem véletlenül nevezik sokszor „sötét” középkornak.
Ez volt ugyanis az egyik legszomorúbb időszak Európa történelmében: véres háborúk, pusztító betegségek és enyhén szólva is roppant pocsék higiénia, ami napról-napra tizedelte az embereket. A középkor azonban nem csak egy reménytelenül sötét, de egyben nagyon érdekes korszak is volt, amiről – mint kiderült – vajmi keveset tudunk.
Tudod például, hogy mi jelentette a határt a középkor és az újkor között? Hogy mikor és kihez is fűződött pontosan az inkvizíció?
Ha nem, akkor csak javasolni tudjuk, hogy olvasd el cikkünket, melyben néhány igazán érdekes tényt gyűjtöttünk össze a középkorról, amivel remélhetőleg segíthetünk tovább bővíteni a látókörödet.
1. Mikor kezdődött és fejeződött be a középkor?
Az ókor és a középkor közötti vékony határvonalat 476-ra datáljuk, ekkor történ ugyanis a Nyugat-Római Birodalom bukása. A középkor felső határával, vagyis annak lezárásával kapcsolatban azonban nincs ennyire magabiztos egyetértés: egyesek 1492-re datálják, mások 1517-re, a reformáció kezdetére.
Számos tudós szerint a középkor végét 1453-ban, a bizánci főváros, Konstantinápoly Oszmán Birodalom általi elfoglalása jelentette. Van még egy napjainkban roppant népszerű kronológiai elmélet is, ami szerint a középkor pontosan 1000 évig tartott, vagyis 500 és 1500 között.
A „középkor” kifejezést egyébként Flavio Biondo olasz történész fogalmazta meg először, 1453-ban.
2. Igaz, hogy léteztek titkos lovagrendek?
Úgy tartják, hogy a középkorban titkos lovagrendek léteztek. Ez azonban nem így van: a rendhez tartozás tekintélyt teremtett és semmiképp sem volt „rejtett”, épp ellenkezőleg: erősen hangoztatták. A lovagság fogalma egyébként csak a 10. század végén vált közismertté: ahogy Jacques Le Goff, az egyik leghíresebb középkori tudós a középkori civilizációval foglalkozó könyvében is írta, a lovagi cím 971-ben jelent meg először.
Annak ellenére, hogy a lovagok szó hallatán általában a harcosokra gondolnak az emberek, a lovagrendek tagjai inkább a szerzetesekhez hasonlítottak: a szerénység és az engedelmesség igéit terjesztették.
3. Az inkvizíció nem a középkorban virágzott.
Napjainkban a „középkor” és az „inkvizíció” fogalmai szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az eretnekséget vizsgáló különleges egyházi bíróságok azonban csak 1215-ben jelentek meg, III. Ince pápa alatt. Ebből a „békés” testületből is csak 1483-ra vált rémálom, amikor Tomás de Torquemada egyfajta „kis holokausztot” okozott Spanyolországban.
Egyébként az inkvizíció egyik leghíresebb áldozata Giordano Bruno, akit 1600. február 17-én a katolikus egyház elevenen elégetett Rómában, a Campo de’ Fiori-n, mivel a férfi azt állította, hogy a Föld forog a Nap körül.
4. A csíkos ruhák rossz előjelek.
A csíkos ruhák viselése a középkorban nem volt túl biztonságos választás. 1310-ben a francia Rouen városban például egy cipészt véletlenül kivégeztek, miután egy napig csíkos ruhát mert viselni. A csíkos ruhákat hivatalosan a színészeknek, zenészeknek, utcalányoknak, eretnekeknek és hozzájuk hasonlók renegátoknak kellett viselniük, hogy könnyedén megkülönböztethetőek legyenek a tisztességes emberektől.
A modern tudósoknak megoszlik a véleménye a középkorban a csíkos ruhákat ölelő negatív hozzáállás eredetéről. Egyesek bibliai idézeteket sejtetnek mögöttük, mások szerint azért alakult ki ez a közvélemény, mert úgy tartották, hogy a csíkos ruhát viselő emberek rejtegetnek valamit.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
