Michelangelo Dávidja egy fiatal férfi, jobb kezében egy követ szorít, bal vállán átvetve a parittyája – készen áll a harcra. A belső feszültség és elszántság látszik az összpontosított tekintetében, a kidudorodó ereiben, amelyekben szinte látni, ahogy folyik a vér.
Michelangelo megnagyobbította Dávid jobb kezét és fejét. Egyes kutatók szerint ez „utalás” a bibliai hős becenevére („erős kéz”). De valószínűbb, hogy ezek az aránytalan testrészek azért ilyenek, mert a szobrot eredetileg a székesegyház tetejére szánták, és így alulról is jól láthatónak kellett lennie.
Dávid egy antik győztes hősre jellemző pózban áll (Michelangelo a kontraposzt technikát használta – ez egy olyan szobrászati megoldás, ahol a test súlypontja az egyik lábra helyeződik, miközben a vállak és a csípő enyhén elfordulnak egymáshoz képest, ettől lesz dinamikus a szobor). A hős magabiztossága és koncentrációja olyan értékek, amelyeket a reneszánsz korban nagyra tartottak, hiszen a „gondolkodó ember” ideálját képviselték.
Michelangelo tehát megújította a bibliai hős hagyományos ikonográfiáját. Az ő Dávidja nem diadalmaskodó, nem a harc pillanatában ábrázolja. Felgyülemlő feszültséget hordoz, amely bármelyik pillanatban kirobbanhat.
Michelangelo Dávidjában benne rejlik a mozgás lehetősége. A meztelen test esztétikuma és energiája a méltóság, a jóság és a belső erő megtestesítője. Így a szobor a reneszánsz ideálok szimbolikus ábrázolásává válik.
1504 júniusában Dávidot a Piazza della Signorián, a Palazzo Vecchio bejárata mellé állították, Donatello „Judit és Holofernész” bronzszobra helyére (érdekes, hogy ebben a műben a szabadságot és az erőt egy nő szimbolizálja, aki bátran levágja az ellenséges hadvezér fejét, ezért döntöttek úgy, hogy Dávidra cserélik).
Néhány nap alatt 40 ember szállította át Dávid szobrát Michelangelo műhelyéből a Piazza della Signoriára, pedig a távolság kevesebb, mint egy mérföld volt (a szobor csúsztatása egy fából készült keretben, zsírral bekent gerendákon történt). A szobrot délnyugati irányba fordították, hogy elrettentsék a Firenzét megtámadni készülő ellenségeket.
1527-ben, amikor a Medicieket harmadszor is száműzték Firenzéből, zavargások voltak a városban. Egy csapat republikánus, akik elbarikádozták magukat a Palazzo Vecchióban, bútorokat és köveket dobáltak ki az ablakokból: a tárgyak egy része eltalálta Dávidot és súlyos károkat okozott (a bal karja három részre tört).
Giorgio Vasari és Francesco Salviati, Michelangelo hűséges rajongói, összegyűjtötték a töredékeket és elrejtették. I. Cosimo de’ Medici nagyherceg visszatérésével restaurálták a szobrot, de a sérülések nyomai még ma is láthatók.
1873-ban a „Dávidot” eltávolították a térről, hogy megvédjék a sérülésektől, és az Accademia Galériába helyezték. A másolatot, amely most a téren áll, 1910-ben állították fel.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
