Kr. e. 18-ban a hatalmas uralkodó, Octavianus Augustus elgondolkodott a Római Állam kedvezőtlen helyzetének okain. Művelt ember lévén ismerte azt az elméletet, amely a római értelmiségiek körében népszerű volt, és amelyet az ismert történetíró, Gaius Sallustius Crispus aktívan hirdetett. Ezen elmélet lényege az volt, hogy a társadalmi erkölcsök hanyatlása okozza a bajokat.
Crispus azonban – ellentétben a szigorú konzervatívokkal, mint például Cato – nemcsak diagnózist adott, hanem megoldást is javasolt: az erkölcsök helyreállítását.
Már csak egy kérdés maradt: hogyan lehet elérni ezt a célt?
Crispus (és nyomában a római sztoikusok, például Seneca) szerint a becsvágy és a kapzsiság – amelyek Róma minden problémájának gyökerét jelentették – közvetlenül az egoizmusból fakadtak. Az ókori gondolkodók és uralkodók véleménye szerint az egoizmus egyik oka az volt, ahogyan az arisztokrácia a „gyermekmentes” (child-free) életmódhoz viszonyult, ami akkoriban divatnak számított. A fiatal patríciusok és patríciusnők arra törekedtek, hogy saját örömüknek éljenek, elkerülve a családalapítással és a gyermekneveléssel járó kötelezettségeket.
Octavianus Augustus segítségért fordult kora neves tudósaihoz – Titus Liviushoz és Quintus Horatius Flaccushoz –, hogy megoldást találjon a problémára. Ők az archívumokban rábukkantak a cenzor, Quintus Caecilius Metellus Macedonicus száz évvel korábban elhangzott beszédére, amelyben az állt, hogy a házasság szükséges rossz, de az állam fennmaradása ezen alapul.
Augustus felöltötte hivatalos tógáját, megjelent a szenátus ülésén, és hangosan felolvasta ezt a beszédet. Ezután szavazásra bocsátotta a törvényjavaslatokat, amelyek korlátozták az agglegények jogait, és kiváltságokat adtak a sokgyermekes családoknak.
Octavianus Augustus segítségért fordult kora neves tudósaihoz – Titus Liviushoz és Quintus Horatius Flaccushoz –, hogy megoldást találjon a problémára. Ők az archívumokban rábukkantak a cenzor, Quintus Caecilius Metellus Macedonicus száz évvel korábban elhangzott beszédére, amelyben az állt, hogy a házasság szükséges rossz, de az állam fennmaradása ezen alapul.
Augustus felöltötte hivatalos tógáját, megjelent a szenátus ülésén, és hangosan felolvasta ezt a beszédet. Ezután szavazásra bocsátotta a törvényjavaslatokat, amelyek korlátozták az agglegények jogait, és kiváltságokat adtak a sokgyermekes családoknak.
A szenátorok ellenkezése ellenére Octavianus eltökélt volt abban, hogy szigorú törvényeket vezessen be a házasság intézményének megerősítésére. Erőfeszítései végül sikerrel jártak. Az új törvények értelmében a római arisztokratáknak – a patrícius és lovagrendi nemesség tagjainak – kötelezővé tették a házasságot: a férfiaknak 60, a nőknek 50 éves korukig meg kellett házasodniuk. A törvényt megszegők elveszítették a jogot arra, hogy ünnepélyes eseményeken vagy akár nyilvános játékokon részt vegyenek (ezt a rendelkezést hat évvel később maga Octavianus törölte el). A nőtlen örökösök vagyoni jogait is korlátozták: a nekik hagyott vagyon feletti teljes rendelkezési jogot csak akkor kapták meg, ha házasságot kötöttek.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
