Abban az időben a franciák, hogy kompenzálják az angol félnek okozott károkat, kénytelenek voltak megválni a helyi gyarmatuktól, Kanadától. Aztán néhány évtizeddel később, az 1790-es években, már a britek is gyorsan elhagyták Észak-Amerika középső részét, mivel a helyi gyarmatok fegyverrel vívták ki függetlenségüket az anyaországtól, majd meglehetősen gyorsan „összekovácsolódtak” az Amerikai Egyesült Államokká.
Csak egyetlen „apró” probléma maradt: Kanada továbbra is angol gyarmat maradt. Ezért az új háború eredményeként a lehető legtisztább határmeghúzásra volt szükség az újabb konfliktusok és összecsapások elkerülése érdekében.
A határ a párhuzamos mentén
Abban az időben sok északi terület még mindig gyakorlatilag feltáratlan és rosszul körülhatárolt terület volt. Következésképpen – az egyik vagy a másik ország vitatott birtoka.
Mivel a függetlenségi háború elsősorban az angolszász világ képviselői között zajlott, mindkét fél úgy döntött, hogy ez a traumatikus élmény először és utoljára történt meg, ezért a határnak „el kell simítania” az összes fennálló kérdést és problémát.
Valaki azt javasolta, hogy az öblök és a Nagy-tavak mentén húzott vonalon kívül a határmegvonás kérdését egyértelműen és érthetően oldják meg: húzzák meg a határt pontosan az 54. szélességi kör mentén, amelyik keresztülhalad az egész Földön.
Igen, az Egyesült Államokat ez az üzlet egy kicsit jobban kielégítette – ez az ország valamivel több mezőgazdasági területhez jutott, mint Kanada. De mégiscsak az USA polgárai voltak a győztesek ebben a háborúban. Ezért, ahogy mondani szokták: „Teljes joguk volt egy kicsit elszállni maguktól”.
De a dolog ezzel még nem ért véget. Idővel a híres angol diplomaták, a feszültség csökkenésével párhuzamosan, egyre lejjebb és lejjebb „tolták” a vonalat, míg végül megegyeztek a 49. szélességi körben. Tulajdonképpen ott van most az USA és Kanada határa.
Ez a határ pusztán formalitás
Meg kell jegyezni, hogy miután Kanada elnyerte függetlenségét, a két szomszédos ország között olyan barátság alakult ki, hogy ez a határ inkább csak formai jellegű. Ezt egyébként egy interjúban nyíltan hangsúlyozta az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Donald Trump, aki ezt mondta: „Támogatást kaptok tőlünk, szabadon mozoghattok az államokban, a lakosság mély történelmi és rokoni kapcsolatokkal rendelkezik. Akkor miért nem váltok Amerika egyik államává?”
Valószínűleg az amerikai elnök valóban jó ötletet vetett fel, mert a határ nem szögesdrótból készült kerítés, amelyet komor őrtornyok erősítenek, tetejükön géppisztolyos katonákkal, hanem csak feltételes jelölések sorozata, amelyek elválasztják a joghatóságokat. Más szóval, ha egy kanadai belép az Egyesült Államok területére, nem követ el bűncselekményt, és fordítva.
Ezt nem lehet például elmondani az amerikai-mexikói határról, amely egyre inkább mesterséges akadályokkal és mérnöki létesítményekkel van tele, amelyek célja, hogy korlátozzák a „nemkívánatos” bevándorlók áramlását a déli oldalról.
Tulajdonképpen ebben rejlik a történelem leghosszabb és legegyenesebb szárazföldi határának fő titka: az országok békésen megegyeztek, elfelejtették a régi konfliktusokat, és teljesen megbíznak egymás lakosságában. Vajon Kanada egyszer a USA államává válik?
Nem tudom, mert ez nem az én asztalom. De az, hogy ez a határ csak a térképen „érezhető”, megdönthetetlen tény, mert a helyi lakosság következmények nélkül átlépheti azt akár naponta tízszer is.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
