Eközben a ködös Albionban az uborkák nagyon jól érezték magukat. Bőséges termést hoztak, és fontos táplálékot jelentettek a szegények számára, akiknek az asztala nem bővelkedett finomságokban.
Ez a szegény uborkafogyasztók és az arisztokraták közötti ellentét évszázadokig fennállt, mígnem a 19. század második felében a „mélyből” egyenesen a királyi palotába nem kopogtattak.
Mint kiderült, Viktória királynő rákapott… az uborkára! Ez hallatlan botrány volt! Hogy lehet ez, hol a királynő és hol az uborkát zabáló csőcselék!
Azonban a kínos helyzetre találtak megoldást: kiderült, hogy a királynő asztalára nem közönséges, görbe uborkák kerültek, hanem válogatott, tökéletesen egyenes, sima szépségek. Szinte vízmértékkel ellenőrizték őket, nem lehetett eltérés. Ezeket az egyenes uborkákat szeletelték fel, megszórták borssal, néhány csepp ecettel ízesítették, és pirított kenyérre helyezték.
Természetesen az arisztokraták nem hagyhatták cserben a „bűnbe esett” királynőjüket, ezért Londonban hirtelen divatba jöttek az „egyenes” uborkák. Az igazi hölgyek és úriemberek csak tökéletesen egyenes és sima uborkát ehettek, melyek görbülete nem haladta meg a hosszúságuk tizedét.
Azonban az „egyenes” uborkából nem jutott mindenkinek, Anglia éghajata nem kedvezett az uborkatermesztésnek, a napközbeni hirtelen hőmérséklet-ingadozások miatt az uborkák gyakran görbék lettek. Az „egyenes” és „görbe” uborkák aránya 1:70 volt. Még a monumentális, dupla üvegezésű és tégla alapozású angol üvegházak sem segítettek.
UBORAKIEGYENESÍTŐK A VALÓDI ÚRIEMBEREK SZÁMÁRA! – hirdette a reklám.
Ha egy fiatal uborkát üvegformába helyeznek, akkor az érésre tökéletesen egyenes és sima lesz, megszabadulva az „arisztokrata-ellenes” göcsörtöktől. Egyszóval, tökéletesen meg fog felelni egy igazi angol arisztokrata státuszának.
Ráadásul George Stevenson versenyt hirdetett a leghosszabb és legegyenesebb uborkáért az úriemberek között, bármilyen kétértelműen is hangzik ez. A díj igen értékes volt: a győztes 50 font pénzjutalmat kapott. Mai értéken ez körülbelül 1,5 millió forintnak felel meg. A győztes Daniel Marlowe arisztokrata kertész lett, akinek tökéletesen egyenes uborkája közel 60 centiméter hosszú volt.
Az üveg egyenesítők körülbelül 5-6 évig voltak kaphatók, de idővel kimentek a divatból, mert a kertészet Angliában olyan fejletté vált, hogy az egyenes, arisztokratikus uborkák aránya a görbéhez képest elfogadható 1:3-ra javult. Ráadásul csak a nagyon vagyonos „kertészek” engedhették meg maguknak ezeket az eszközöket, és túl sok munka is volt velük.
Mindazonáltal, Viktória királynő uralkodásának kora óta, Angliában szigorú szabály van érvényben: csak olyan uborkák kerülhetnek forgalomba, melyek görbületi szöge nem haladja meg a hosszúságuk tizedét. Ezt a szabályt később az egész EU-ban bevezették, és a mai napig érvényben van.
Komolyan, Guglizz rá nyugodtan.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
