A kínai császár számos reggeli rituáléja közül az egyik különösen kirívó volt a szokatlanságával.
A történelmi források szerint ébredés után az uralkodó legelső dolga az volt, hogy „kimossa a sárkánybarlangját”.
A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy a rengeteg palotai szolgálólány és ágyas vérre menő küzdelmet folytatott egymással a megtiszteltetésért, hogy elvégezhesse ezt a feladatot. Sokan még az udvaroncokat is megvesztegették, csak hogy minél közelebb kerülhessenek a császárhoz ebben a bizalmas pillanatban.
Óhatatlanul felmerül a kérdés: mit is jelent valójában a „sárkánybarlang” kifejezés, és miért harcoltak a nők olyan elszántan azért, hogy segíthessenek a császárnak ebben a látszólag hétköznapi reggeli teendőben?
Járjunk utána – kezdjük egy legendával, amely mélyen gyökerezik a kínai kultúrában.
A szójátékot ihlető legendás történet
„Réges-régen, hegyek és völgyek között élt egy egyszerű földműves. Egy nap hazafelé tartva a tóhoz ért, ahol különös látvány fogadta: a felesége a parton aludt, fölé pedig egy pikkelyes testű, óriási sárkány hajolt. Az eget azonnal felhők borították be, dörgött és villámlott. Hónapokkal később az asszony egy gyönyörű fiúgyermeknek adott életet, aki később Kao-cu néven a Han-dinasztia első császára lett.”
(Forrás: „A történetíró feljegyzései / Si-csi”, Kr. e. 109 és 91 között.)
Azóta a kínai kultúrában a sárkány a császári hatalom, az erő és az isteni származás jelképe. Magát a császárt a sárkány megtestesülésének tartották – nem csupán embernek, hanem égi eredetű lénynek.
Mi a kínai császár „sárkánybarlangja”?
Az ősi hagyomány szerint a császár az „Ég Fia”, és testének minden részét a szent sárkány testrészeivel azonosították. Az arca a sárkány orcája, kezei a sárkány karmai, a császári öltözet a sárkánypalást, a szája pedig a „sárkánybarlang”.
A császári palotában létezett egy „csunlungou” nevű reggeli rituálé, ami a szájüreg speciális, zöldtealevél-főzettel történő öblítését jelentette.
(Forrás: Szu Tung-po, „A tea és az ember története”, Szung-dinasztia, 960–1279.)
A császárnak naponta segítségre volt szüksége: nem maga tisztította a fogait, hanem egy különleges főzettel öblögetett, amelyet az ágyasok vagy szolgálólányok készítettek és szolgáltak fel neki.
A mai értelemben vett fogkefék és fogkrémek akkoriban még nem léteztek. A gazdagoknak megvoltak a saját módszereik a szájápolásra – például tengeri algából készült zöld só vagy növényi fogporok. Az uralkodónak azonban a legkiválóbb teafajtákból készítettek főzetet, amelyet nem ittak meg, csupán a szájban tartották, majd egy perc után kiköpték.
Miért versengtek a nők a jogért, hogy „kitisztíthassák a sárkánybarlangot”?
Meglepő módon ez a feladat rendkívül megtisztelőnek és vágyottnak számított. Ennek két oka volt:
1. Esély bekerülni a császár belső körébe.
A császárhoz fizikailag is közel kerülő szolgálólányoknak sokkal nagyobb esélyük volt arra, hogy felhívják magukra a figyelmet. Gyakran ők voltak a legszebb, legegészségesebb és legokosabb lányok.
Ha a választás egy egyszerű szolgálólányra esett, és sikerült megnyernie az uralkodó tetszését, akkor (esetleg) ágyasi rangot kaphatott, sőt később akár „sárkánygyermeket” is szülhetett, a jövőbeli uralkodó anyjává válva. Ez hirtelen társadalmi felemelkedést és szinte korlátlan lehetőségeket jelentett az udvarban.
Érdemes megjegyezni, hogy a Tiltott Városban több ezer ágyas élt. Sokan közülük egész életükben egyszer sem részesültek a császári „esti társaságának” kegyében. Ezért minden alkalom, amikor a közelébe férkőzhettek, vagy akár csak segíthettek neki a higiéniai eljárásokban, életük lehetőségévé vált. Emiatt az ágyasok gyakran nemcsak egymással, hanem az egyszerű szolgálólányokkal is versengtek ezért a jogért.
2. A teamaradékot jó pénzért el lehetett adni. (nagyon értékes volt)
A kivételesen ritka és drága tealeveleket, amelyekből a császár főzetét készítették, a reggeli rituálé után óvatosan megszárították. Még a palotából kikerülő maradékok is luxuscikknek számítottak, hiszen nemcsak ritkaságok voltak, hanem személyesen az Égi Birodalom uralkodójának szánták őket.
Úgy tartották, hogy a „használt” tea, amely érintette a császár ajkát, különleges értékkel bír. Ezért sok ágyas nemcsak magáért a ceremóniáért küzdött, hanem azért is, hogy titokban vagy hivatalosan megszerezhesse a teamaradékot. Ezt aztán hasznos kapcsolatokra vagy információkra cserélték az egyszerű szolgálólányok között, akik a piacon a kereskedőknek többhavi bérüknek megfelelő összegért adták tovább a leveleket.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
