Létezik egy olyan, egyes forrásokban igen népszerű verzió, hogy az apja Margit keresésére indult, és évekig járta a Földközi-tenger kikötőit. A tények azonban makacs dolgok – Himfi Benedek jóval a lánya elrablása előtt meghalt. De a lányt valóban szinte azonnal keresni kezdték. Méghozzá a származása miatt! Margit ugyanis távoli rokonságban állt… a magyar királyokkal!
Amikor a rabszolgapiacra került, lelkében halvány reménysugár támadt. A sorok között sétálgató emberek között jó néhány európai módra öltözött férfi is volt. Ekkor latinul szólalt meg, azon a nyelven, amelyet akkoriban minden tanult ember értett:
„Nem vagyok rabszolga” – esdekelt a lány – „Magyarországi nemesasszony vagyok!”

Akár emiatt, akár más okból, de Margitot egy velencei kereskedőcsaládból származó férfi, Giorgio Darvasio vette meg. Krétán élt, és oda is vitte új „szerzeményét”. Méltányolva rangját [helyzetét], Giorgio selyemruhákba öltöztette a lányt, és szobalányt adott mellé… Egyébként azonban Margit közönséges, jogfosztott rab maradt. Drága játékszer, semmi több.
Hogy megértse Giorgiót, Margit megtanult olaszul. Az elkövetkező években két lányt szült neki, Jacobát és Mariettát. De a magyar nemesasszony egyetlen percre sem adta fel az álmot, hogy hazatérhessen!

Hogyan szerzett tudomást róla a magyar király? Egy elterjedt verzió szerint Margit egy üzenetet adott át Giorgio egyik vendégének, amelyben leírta, mi történt vele. Annak pedig sikerült eljuttatnia az üzenetet Budára… És lám, 1405. július 1-jén, mindenki meglepetésére, Krétán megjelent egy Marcali Miklós nevű nemesúr egy, a magyar király által aláírt okirattal. Ebben az állt, hogy Himfi Margit kisasszonyt [hajadont] elrabolták, és a törvények ellenére Krétán tartják fogva…
Nem meglepő, hogy Giorgio még váltságdíj nélkül is beleegyezett, hogy elengedje a rabnőjét. Először csak az egyik lányát szerette volna maga mellett tartani, de ezt sem engedélyezték neki. A lányoknak követniük kellett anyjukat Budára.

Giorgio Darvasiónak megengedték, hogy meglátogassa őket, ha úgy tartja kedve. Margit a boldogságtól sírva fakadt, összeszedte a holmiját, és azonnal útnak indult.
Először Velencébe vitték. Csak ezután indult el a kis menet Magyarország felé. A költségeket egy bizonyos Rédei János fedezte, akit később Margit vejeként emlegettek (bár nem tudni, melyik lányát vette feleségül).
Akárhogy is, a rabnő végre viszontlátta szülőföldjét. Újra azon a nyelven beszélt, amelyet annyira szeretett, és amely után annyira vágyódott! Margit megtanította a lányait magyarul, és hamarosan be is mutathatta őket a királynak. Az ő megmentőjének!

Margitot nagyon szívélyesen fogadta a bátyja, aki időközben tekintélyt és befolyást szerzett az Udvarban. Ő küldött Giorgio Darvasiónak 200 aranyforintot Margit kiváltásáért és eltartásáért. Hogy a lányoknak nevük és rangjuk legyen, Francesco Bernardi, a néhai Benedek régi barátja, beleegyezett az örökbefogadásukba.
Később mindkettőjüknek hozományt is biztosított. Érdekes módon Jacoba és Marietta apja soha nem próbált meg találkozni velük, és a végrendeletében sem említette őket, noha többi gyermekére hagyta a nem csekély vagyonának jelentős részét.
Margit további sorsa ismeretlen. 1408 után hunyt el, és nincs róla feljegyzés, hogy férjhez ment volna. Elképzelhető, hogy Margit egyszerűen csendesen élt bátyja házában, és gyermekei nevelésének szentelte hátralévő életét. Hihetetlen történetét pedig számos alkalommal kutatták és feldolgozták…
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: