Minden városlakó biztosan fel tud sorolni legalább egy tucat olyan helyet, ahol a szél úgy fúj, mintha egy aerodinamikai csőből törne elő, és folyton lerántja a sapkákat, kifordítja az esernyőket.
Különösen gyakran történik ez a magas épületek közelében. De nem mindegyiknél, és első pillantásra épp ebben rejlik a rejtély. Miért vált ki néhány felhőkarcoló dühödt üvöltést az elemekből, mivel haragította fel a szél ősi istenét? És egyáltalán: honnét jön a szél, ha az erős házak és a magas kerítések elvileg meg is állíthatnák? Kezdjük a legegyszerűbbel.
Miért fúj a szél?
Miért sziszeg ki a levegő a felfújt lufiból, ha elengeded a csomót? Nyilván azért, mert a lufiban nagyobb a nyomás, mint kívül. Ugyanez van a légkörrel is: amikor az egyik helyen magas, a másikon alacsony a nyomás, a levegő oda áramlik, ahol kisebb a nyomás. Minél nagyobb a különbség, annál erősebb a szél.
Rendben, az áramlás világos — de honnan lesz különböző a nyomás?
A Naptól. A Nap felmelegíti a Föld felszínét, és az alsó levegőrétegek felemelkednek. Ott lehűlnek, és visszasüllyednek a felszín közelébe — de olyan helyekre, ahol a Nap gyengébben melegít. Így két tartomány jön létre: az egyikben a levegő fölfelé távozott, tehát kevés van belőle, következésképp a nyomás alacsony; a másikban, ahol leszállt, sok van belőle, vagyis magas a nyomás. A kettő között alakul ki a szél.
A legszemléletesebben a tengerparton figyelheted meg ezt a körforgást, amikor a Nap a homokot jobban felmelegíti, mint a vizet. A felhevült homok fölötti levegő fölfelé száll, a tenger felé tart, és ott lesüllyed. Ezért a parton a szél szinte mindig épp a víz felől fúj, kellemes hűvöset hozva.
Akkor meg miért nem egyenletesen fúj a szél, hanem lökésekben?
A ludas a turbulencia. Képzelj el egy folyót. Ha az egyenes, egyforma mély, nincsenek benne kanyarok és kövek, a víz simán folyik. De tegyél a vízbe egy akadályt (mondjuk egy hídpillért), és körülötte örvénylés kezdődik. Ha ráadásul a pillér sekély részen áll és még kanyarban is, akkor mellette akár kis örvénykelyhek is kialakulhatnak. Az ilyen rendezetlen, kaotikus mozgást nevezzük turbulenciának.
A széllel ugyanez történik, mint a folyóval. Nyílt mezőn, sík terepen sosem várhatsz széllökéseket — a szél egyenletesen, egy irányba fúj. Egészen más a helyzet a városban vagy tagolt domborzaton. Hegyek, épületek, sőt még kisebb kiemelkedések is örvénylést válthatnak ki. Városi környezetben, amikor ilyen turbulenciával találkozol, néha úgy tűnhet, mintha a szél egyszerre minden irányból fújna. Nem, egy irányba fúj, csak annyi az akadály, hogy a légáram darabokra törik, örvénylik, sőt néha saját magával is összeütközik.
Na és mi a helyzet a toronyházakkal — miért van, hogy némelyikük mellett a szél szó szerint ledönt a lábadról?
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
