A Naprendszerünk legvégső határán, ahol a napfény már alig pislákol, egy hatalmas, gömb alakú régió rejtőzik, ami trillió számra tartalmaz jeges égitestet. Ezt a titokzatos képződményt „Oort-felhőnek” hívjuk, Jan Oort holland csillagász tiszteletére, aki 1950-ben vetette fel a létezését.
Furcsa módon ezt a kozmikus képződményt nem láthatjuk közvetlenül. 2000 és 100 000 csillagászati egység közötti távolságban a Naptól (egy csillagászati egység a Föld és a Nap átlagos távolsága, körülbelül 150 millió kilométer), az Oort-felhő objektumai túl kicsik és halványak a mai távcsöveink számára. Mégis, elég meggyőző bizonyítékok szólnak a létezése mellett.
Titokzatos gömb a Naprendszer peremén
A legfőbb bizonyíték az Oort-felhő létezésére a hosszú periódusú üstökösök. Ezek a kozmikus vándorok a Naprendszer legkülső régióiból érkeznek, erősen elnyúlt ellipszis alakú pályákon mozogva. Pályájuk matematikai elemzése egy közös forrásra utal – egy gömb alakú, jeges testekből álló tárolóra a Nap gravitációs hatásának határán.
További érv, hogy ezeknek az üstökösöknek a kémiai összetétele meglepően hasonló – hasonló arányban tartalmaznak vízjégből, fagyott gázokból és porból álló anyagot, ami arra utal, hogy ugyanolyan körülmények között keletkeztek, amelyek a Naprendszer külső vidékein uralkodnak.
A hőmérséklet ebben a kozmikus régióban a -220 Celsius-fokot közelíti, ami majdnem az abszolút nulla fok. Ilyen körülmények között még a gázok is jéggé fagynak, így a „piszkos hógolyók” fagyott vízből, metánból, szén-dioxidból és kozmikus porból állnak. A tudósok becslése szerint az Oort-felhő összes objektumának tömege egy és tíz földtömeg között lehet.
A modern számítógépes modellek azt mutatják, hogy az Oort-felhő a Naprendszer korai fejlődési szakaszában alakulhatott ki. A fiatal gázóriások gravitációs hatása kidobta az ősi Naprendszer anyagának jelentős részét a rendszer központjától messzire.
Ilyen messzeségben a Nap gravitációja már nagyon gyenge, és az objektumok jobban reagálnak az elhaladó csillagok és a galaktikus központ gravitációs hatására. Ezek a külső erők évmilliárdok alatt „átkeverték” a jeges testek pályáit, fokozatosan átalakítva a korong alakú halmazt gömb alakú burokká.
Ez magyarázza az Oort-felhő egyedi alakját, amely megkülönbözteti a Naprendszer bolygóit és aszteroidáit tartalmazó lapos korongtól.
Az Oort-felhő tanulmányozása nemcsak a bolygórendszerünk fejlődésének megértése szempontjából fontos. Egyes tudósok feltételezik, hogy az Oort-felhőből származó üstökösök hozhatták a fiatal Földre a víz és a szerves vegyületek jelentős részét, amelyek elengedhetetlenek voltak a ma ismert élet kialakulásához.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
