Ida Wood rendkívül örült az új, gazdag milliomos feleség státuszának. És ugyanúgy félt is attól, hogy elveszíti. És ez bármikor megtörténhetett, mert Benjaminnak volt egy nagyon kellemetlen függősége – a szerencsejáték.
A ravasz nő sokáig gondolkodott azon, hogyan ne veszítse el a hőn áhított gazdagságot, és az esze ezúttal sem hagyta cserben.
Talált egy szokatlan módszert a pénz megőrzésére – minden alkalommal, amikor a férje veszített a kaszinóban, Idának a veszteség összegével megegyező „bírságot” kellett fizetnie, amikor pedig nyert, a felét oda kellett neki adnia. Így a nő tulajdonképpen mindig nyert.
A vállalkozó szellemű Ida egész vagyont tudott felhalmozni. Ráadásul a férje 1900-ban bekövetkezett halálakor az üzletember összes pénze és vagyona is az övé lett.
Ida Wood eleinte élvezte a rászakadt gazdagságot, amelynek egyedüli tulajdonosa volt. A nő irányította a New York Daily News újságot, és továbbra is részt vett társasági eseményeken. Néhány nagyobb összeget még jótékony célra is adományozott, olyan sok volt neki.
De nem lehetett minden ilyen egyszerű. Nincs ingyen sajt. És Idának meg kellett fizetnie az árát, mégpedig a saját józan eszével. A hatalmas anyagi helyzet kezdte megőrjíteni. Wood pánikba esett, ha arra gondolt, hogy egyszer elfogyhat a pénze.
Woodnál kialakult egy fóbia, hogy mindenki ki akarja rabolni, és ő maga is túl gyorsan költi a kincseit. Így, alaptalan félelmei által vezérelve, úgy döntött, hogy eladja a bevételi forrását, nevezetesen az újságot, és az összes ingatlant, amelynek a tulajdonosa volt.
Közvetlen bevétel nélkül, de rengeteg készpénzzel, Wood a húgával, Maryvel és lányával, Emmával átköltözött a Herald Square Hotel egyik szerény szobájába.
Ida képtelen volt megválni a pénzétől, ezért bőröndökbe és ládákba rakta, és új célt talált: szüntelenül őrizni a kincseit. A nő nem bízott a bankokban, sőt, senkiben sem.
Így éjjel-nappal őrizte a vagyonát. A pénz elvesztésétől való félelem annyira megbénította Idát, hogy nem hagyta el a szobát, és kizárt minden kapcsolatot az emberekkel és a külvilággal. Még a szobalányt sem engedte be, és az ételt is az ajtó alá kérte.
Így élt a milliomosnő, Ida Wood, körülbelül 30 évig. Csak akkor kellett elhagynia a szállodai szobát, amikor húga, Mary súlyosan megbetegedett. 1931-ben a nő erőt vett magán, és segítséget hívott.
Amikor az orvosok és a személyzet beléptek a szobába, amelyet inkább széfnek lehetett volna nevezni, megdöbbenve álltak. Az egész helyiség romokban hevert. Mindenütt kosz és szemét volt. Maguk a nők pedig úgy néztek ki, mint az őrültek.
A nő húga nem élte túl. A pénzzel teli bőröndök azonban érintetlenek maradtak. Amikor Mary holttestét kivitték, Idát jobban aggasztotta, hogy nehogy valaki ellopja a vagyonát.
Az eset után az egész város a megőrült gazdag nőről kezdett beszélni. Néhány ügyvéd még azt is megpróbálta elérni, hogy az őrült Idát pszichiátriai klinikára küldjék kezelésre.
Azonban a szenvedélye által vezérelt Wood meg tudta védeni a jogát, hogy a szállodában éljen, és folytatta remete életét.
Ida 1932-ben halt meg, 93 éves korában. A nő holttestét vizsgálva az orvosok megdöbbentek: 170 centiméteres magasságához képest Wood nem nyomott többet 30 kilogrammnál. A szobalányok szerint a nő kizárólag rántottát, friss tejet és néha nyers halat evett.
Ekkor derült ki, hogy Ida Wood egy szélhámos, és az állítólagos lánya, Emma valójában a húga. Erről árulkodtak a szobában talált dokumentumok.
Wood története városi legendává vált. A nő pénzét pedig szétosztották a rokonok között. A pletykák szerint azonban Ida vagyonának egy részét vele együtt temették el.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
