Amíg az űrhajósok a Holdon tartózkodtak, finoman szólva is néha fittyet hánytak a biztonsági előírásokra.
Valamiért ugrálva közlekedtek, mintha siettek volna valahová a holdi alacsony gravitációban. Ugráltak, estek-keltek, és úgy próbáltak talpra állni „plank” pozícióból, mint a sportolók. Itt van egy ilyen videó:
Lássuk be, normális esetben nem viselkedhetnének úgy, mint a gyerekek, ezzel veszélyeztetve saját magukat és az egész Apollo-küldetést. Hát nem mondták el nekik a szabályokat és előírásokat, hogy hogyan kell biztonságosan közlekedni a Hold felszínén? Vagy a forgatókönyvíróknak volt szükségük „akcióra” és látványos felvételekre, ahogy a filmekben mondják?
Na mindegy, hagyjuk ezt, és figyeljünk inkább másra. Mégpedig a holdporra. Ez egy szürke, finom szemcséjű, cementre emlékeztető anyag, ami rátapad az űrruhára. Egy ilyen esés után mindent be kellett volna borítania: a sisak üvegét, a kamerát és így tovább. Így is történt: az űrruha alsó része és az űrhajósok lába csupa holdpor volt.
De ki törölte le a sisakjukat, valamint a fényképezőgépek és videókamerák objektívjét? Ráadásul, amikor visszatértek ebédelni vagy aludni a holdkompba, az űrhajósoknak le kellett porszívózniuk az űrruhájukat. De ezek elhanyagolható gondok egy másik problémához képest.
A fő probléma, amivel az űrhajósoknak szembesülniük kellett volna, a holdpor elektromos feltöltődése. A felszínen való haladáskor, az űrruhához való súrlódáskor és bármilyen mozgás során fel kell töltődnie. És innentől kezdve mindenhez hozzátapad az űrruhán. Nem zárhatók ki a statikus átütések, sőt a koronakisülések sem. Ezek az elektromos berendezések meghibásodásához vezethettek volna. A talajból kisülések csaptak volna át az űrruhába. Nagy teljesítmény esetén pedig ezek a kisülések akár fájdalmasak is lehettek volna.
Miért mondom olyan magabiztosan, hogy a holdpor képes erősen feltöltődni? Nos, a Holdon nincs nedvesség és légkör, így a keletkező töltéseknek nincs hová elvezetődniük. Ezért a „fésű hajhoz dörzsölésekor” tapasztalt hatás jelentkezne, valahányszor az űrhajós érintkezik a holdporral, vagy mozog rajta.
A fényképek alapján úgy tűnik, vannak elektromos jelenségek a Holdon. A mai napig nincs magyarázat arra az elektromos jelenségre, amelyet az Apollo–16 1972. április 21-i, AS16-P-4095 számú felvételén fedeztek fel.
Hasonló jelenség figyelhető meg a szomszédos kráterben is. Az a furcsa, hogy a kisülés olyannak tűnik, mint egy levegőben történő koronakisülés. Pedig vákuumban nem lenne ilyen fényjelenség. Ezek szerint van légkör a Holdon?
Lehet, hogy ez a jelenség a holdpor elektromos feltöltődésével függ össze, ahogyan az a földi vulkánkitörések hamufelhőiben is történik. Vagy ismeretlen holdi folyamatok állnak a háttérben. Az összeesküvés-elméletek hívei földönkívüli bázisokat véltek felfedezni benne. Mindenesetre a NASA szakértői valamiért úgy döntöttek, hogy közzéteszik ezt a képet. Azzal az üzenettel: íme, nézzétek, az űrhajósok lefotóztak valami rejtélyeset a Hold felszínén, tehát biztosan jártak ott.
Kiderült, hogy az LRO szonda is rögzített villámokat a holdi kráterekben. A csillagászok is látnak felvillanásokat a Holdon. A tudósok úgy vélik, hogy a napszél ionizálja a holdi talajt.
Miért nem ezeken a helyeken szállnak le az automata űrszondák, miért inkább a Hold túloldalán vagy a sarkvidéken landolnak? Ez is egy jó kérdés. Ez az egész egy rejtély, amire talán egyszer majd választ kapunk.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
