Kezdjük azzal, hogy a Földközi-tengerben valóban élnek nagy és veszélyes cápák. Például ott is megtalálható a már említett fehér cápa.
Vagy ott van például a makócápa. Ez a világ leggyorsabb cápája, amely a víz alatt akár 74 km/órás sebességre is fel tud gyorsulni. Ráadásul meglehetősen agresszív is (állítólag hajóra is fel tud ugrani, bár ez valószínűleg véletlen baleset).
Néhány nagy cápafaj még a Márvány-tengerben is előfordul, ami egybéként már nagyon közel van a Fekete-tengerhez:
Innen már csak egy „köpés”, kb. 30 kilométer lenne számukra a Fekete-tenger. Ez egy cápa számára nevetségesen rövid távolság. Tehát mi a válasz a címben feltett kérdésre? Nagyon egyszerű:
Persze, „technikailag” megvan rá a lehetőségük. A Fekete- és Földközi/Égei-tengert ugyanis tengerszorosok, illetve az aprócska Márvány-tenger kötik össze. Nincsenek akadályozó hálók vagy zsilipek. Elvileg csak úszniuk kellene. De ez csak elméletben igaz.
A valóságban azonban a cápák még a Boszporusz-szorosba sem merészkednek be, mert tele van zajos hajókkal. A cápák kerülik az ilyen helyeket.
De még ha a hajókat figyelmen kívül hagyjuk is… Hiszen 300 éve kb. még nem voltak zajos hajócsavarok sem, tehát ha a nagy cápák akartak volna, már régen benépesítették volna a Fekete-tengert, amióta az összeköttetésben áll a Világtengerekkel.
Először is, a cápák melegkedvelő állatok. Már a Földközi-tengerben sem érzik magukat olyan jól, mint a trópusi és egyenlítői tengerekben. A Fekete-tenger pedig még hidegebb, az ilyen vizet pedig a cápák nem csak egyszerűen nem szeretik, hanem nem is tudnak benne megélni.
De még nyáron is, amikor a víz felmelegszik, a Fekete-tenger vize két másik ok miatt még mindig alkalmatlan a nagy cápák számára.
A sótartalom. A Fekete-tengerben jóval alacsonyabb a sótartalom, mint például a Földközi-tengerben.
Az alacsony sótartalom oka, hogy a Fekete-tenger egy zárt tenger, és sok nagy folyó torkollik bele (Dnyeper, Duna, Dnyeszter, Kubán, Don az Azovi-tengeren keresztül, és így tovább).
A kétszeres sótartalom-különbség már nagyon jelentős a halak számára (márpedig a cápa is hal, csak nagyobb). Nem tudnak csak úgy átszokni egy teljesen más vízhez. Ez nekik olyan lenne, mintha mi mondjuk a Vénuszra költöznénk. Még a sótartalom kis változása is tömeges halpusztulást okozhat bizonyos halfajoknál.
Az alacsony oxigénszint. Ez a harmadik ok, ami miatt a Fekete-tenger nem alkalmas a nagy halak (és nem csak a cápák) életben maradására.
Minél nagyobb egy hal, annál több oxigénre van szüksége. A helyzet pedig az, hogy a Fekete-tengerben nagyon kevés az oxigén. Ehelyett nagy mennyiségű hidrogén-szulfid található (100 méteres mélységtől kezdve), ami lehetetlenné teszi az életet ezekben a mélységekben.
Így van, a Fekete-tenger nagy része élettelen (leszámítva a baktériumokat és más apró élőlényeket). Nincs olyan gazdag hal- és kagylóállománya, mint más tengereknek, még a hidegebb, északi tengereknél sem ilyen rossz a helyzet.
Delfinek – igen, ők meg tudnak élni itt. Mivel emlősök, és nem kopoltyúval, hanem a levegőből lélegeznek.
Az emberre veszélyes cápáknak viszont Fekete-tenger egy katasztrofálisan alkalmatlan hely az életre.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
