Minden ember szembesül problémákkal a felnőtté válása során, ez teljesen normális.
De ha a szülők nem tudnak időben átadni a gyereknek néhány fontos életszabályt, akkor ezek a problémák igazán nagy méreteket ölthetnek. Ezért szinte kötelességed mindezt időben megértetni a gyerekeiddel. Ma négy ilyen szabályt mutatok be neked.
Senki sem köteles neked segíteni. Ez az első szabály. A gyerek egy nagyon kényelmes világban él. Mindenki kedves, mindenki védi és segíti őt. És néhányan még felnőttként sem értik meg, hogy ez csak a gyerekkor sajátossága. A felnőtt életben veszélyek leselkednek, és senki sem fog csak úgy megvédeni vagy segíteni neked.
A felnőtt világban mindenki magáért felel. Igen, vannak barátok, rokonok, a törvény és így tovább. Vannak bizonyos erők, amelyek segíthetnek. De nem járhatsz-kelhetsz úgy gondolva, hogy mindenki tartozik neked valamivel, hogy mindenkinek segítenie, magyaráznia, támogatnia kell téged. Vegyük például a munkát.
Neked magadnak kell munkát keresned, magadnak kell beletanulnod, magadnak kell bejárnod dolgozni, magadnak kell fenntartanod a jó munkaerő látszatát, és így tovább. Senki sem fog állandóan segíteni, mindent magadnak kell megtenned. És például, ha a munkaadód ki akar rúgni, meg fogja tenni. Neki mindegy, hogy szükséged van-e a pénzre vagy a munkára. Neki úgy kényelmes, hogy kirúgjon? Akkor megteszi. Itt mindenki magáért felel.
Alapjában véve, ha felmerül egy probléma az életben, az birkózik meg vele a legjobban, aki nem számít másokra. Erre kell időben megtanítani a gyerekeket. Arra, hogy elsősorban csak saját magára számíthat. Ne szaladgáljon mások után segítségért, ne kéregessen, ne alázzkodjon meg. Hanem vegye a saját kezébe az irányítást, és oldja meg a problémát önállóan.

Az emberek jönnek és mennek. Ez a második szabály. Egy gyerek számára ez a fogalom szinte nem létezik. Persze, néhányan sajnos már gyermek- vagy fiatalkorukban átélhették ezt. Talán az egyik rokonuk hunyt el, talán az apa hagyta el a családot. Talán a szerelme szakított vele, vagy egy barát költözött másik városba. De általában a gyerek a felnőtté válás előtt ezzel nem igazán szembesül.
Ezért azt gondolhatja, hogy mindenki örökre mellette marad. Vagyis igen, érti ő, hogy előbb-utóbb mindenkinek távoznia kell, de ennek nincs teljesen tudatában. El kell neki magyarázni, hogy a házastársak néha harminc év házasság után is elhagyhatják egymást. El kell neki mondani, hogy a barátok elárulhatják, még ha húsz éve mellette is álltak. El kell neki mondani, hogy a szülők sem élnek örökké.
Az emberek senkihez sem kötődnek száz százalékosan. Mindig vannak, akik jönnek és mennek. Ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen életre szóló szerelmet vagy barátságot találni. Természetesen lehet. De ez nem mindig alakul így, és ezt nagyon fontos megérteni.

Ezért például nem érdemes az egész életedet egyetlen embernek szentelni abban a reményben, hogy ő soha nem fog elhagyni. Nem kell folyton engedned és segítened egy barátnak, ha ezt csak azért teszed, hogy melletted maradjon. Ha teszel valamit, tedd őszintén. Mindeközben ne remélj cserébe semmi konkrétat. Hiszen az emberek jönnek-mennek, sosem tudhatod előre.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: