1940 őszén néhány francia tinédzser a Vézère folyó partján sétálgatott. Velük volt az egyik barátjuk kutyája is, ami egy nagy lyukat fedezett a földben. Ez a lyuk azután keletkezett, hogy egy fába villám csapott, és az kidőlt.
Amikor a barátok odaértek a lyukhoz, két szűk bejáratot vettek észre. Az egyikbe a kutya be is bújt. A srácok utána másztak, de a szűk folyosó csak nem akart véget érni, és végül egy sötét barlangba vezette őket.
Jacques Marsal, Marcel Ravidat, Simon Coencas és Georges Agniel – így hívták a tinédzsereket, akik felfedezték a barlangot. Közvetlenül az eset után mindent elmeséltek a tanáruknak, Léon Lavalnak.
Zseblámpákkal felfegyverkezve együtt indultak a barlang felfedezésére. Bár az alagút szűk volt, egy felnőtt ember át tudott rajta préselődni. Végre bejutva egy kis terem tárult a csoport elé. Körülnézve észrevették, hogy a barlang falait sziklarajzok borítják. És amikor azt mondom, borítják, szó szerint úgy értem, hogy szinte mindenhol rengeteg volt belőlük.
Az első szakértő, aki a barlangba látogatott, Henri Breuil volt – régész, geológus, antropológus és az őskori művészet szakértője, ráadásul még katolikus pap is. Sok őskori lelőhelyen tanulmányozott már sziklarajzokat.
Amikor meglátogatta a barlangot, Henri megerősítette, hogy a rajzok valóban eredetiek. Ezután hónapokig mérte a barlangot és tanulmányozta az ősi műalkotásokat, amelyek korát nagyjából 15 ezer évesre becsülte. Már 1940. december 27-én a Lascaux-barlangot (ezt a nevet kapta) Franciaország történelmi műemlékévé nyilvánították.
A barlang Montignac település területén található, Aquitánia régióban. Pontosan itt rejtőzködött Henri Breuil a német megszállás elől, de valamiért néhány évre elhagyta Franciaországot, és csak 1949-ben tért vissza. Miután visszatért, más kutatókkal együtt folytatta a barlang tanulmányozását.
Maga a barlang viszonylag kicsi – az összes járat és terem teljes hossza nagyjából 250 méter. Ugyanakkor a mennyezet átlagos magassága eléri a 30 métert.
Szinte mindenhol láthatsz sziklarajzokat, és néhány helyen a képek mérete lenyűgöző, például a „Bikák Termében”, az egyik rajz öt méter hosszú. Valóban rengeteg ilyen rajz van, ezért a Lascaux-barlangot néha „az őskori festészet Sixtus-kápolnájának” is nevezik.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
