„Folyik, folyik – de nem fogy el. Mi az?” Általános iskolában általában ezzel a találós kérdéssel kezdődnek a természet megismerésével foglalkozó környezetismeret órák.
„A folyó!” – válaszolják örömmel a gyerekek, nem is sejtve, hogy a Föld tele van olyan vízfolyásokkal, amelyek éppenséggel, miközben folynak, véletlenül „elfogynak”. Vagyis a folyónak van forrása, van medre, de nincs torkolata. Sehová sem ömlik, hanem egyszerűen csendben eltűnik a terepen.
Ennek két oka van: a természet és az ember. Gyakran együtt hatnak, esélyt sem hagyva a folyónak, hogy valamilyen más víztestbe ömöljön. Különösen sok ilyen folyó található Közép-Ázsia lefolyástalan medencéiben. Némelyikük kevésbé ismert – a kazahsztáni Szariszuról és Turgajról, az üzbegisztáni Zaaminszuról, a tádzsikisztáni Kaskadarjáról vagy a kínai Tarimról kevesen hallottak.
Az alábbiakban azonban nem róluk lesz szó, hanem a világ négy legismertebb olyan folyójáról, amelyek vízhozama az útjuk során teljesen kimerül.
Tedzsen
Ez egy fölöttébb érdekes folyó. Egyetlen tudós sem tudja biztosan megmondani, hová torkollott, mielőtt az ember intenzíven hasznosítani kezdte a vizét. Napjainkban a Tedzsen Türkmenisztánban, a Kara-kum sivatag homokjában vész el, az azonos nevű oázist táplálva, de mi volt korábban? Lehet, hogy a Tedzsen az Amu-darjába ömlött, vagy az ókori Uzboj folyóba, de az is lehet, hogy mindig is lefolyástalan volt – ez rejtély.
A folyó útja a következőképpen alakul. Afganisztán hegyeiben ered, tipikus hegyi folyóként, Herirud néven. A hegyvidékről leérve a vízfolyás határfolyóvá válik: először Afganisztán és Irán, majd Irán és Türkmenisztán között. Középső szakaszán a Herirud nyugodt és bővizű, de minden megváltozik, amikor élesen északnak fordulva teljesen Türkmenisztán területére lép. Itt a folyó nevét Tedzsenre változtatja, és ez az éltető víztömeg fokozatosan köddéválik.
A Tedzsen vakdeltájának (így nevezik a tudósok a lefolyástalan folyók alsó szakaszát) kialakulásában az éghajlat szerepe csekély. Az ember – ő a fő okozója a folyó jelenlegi állapotának, mivel gyakorlatilag teljes egészében felhasználja a Tedzsen vizét két víztározó és egy kiterjedt öntözőcsatorna-rendszer segítségével.
Okavango
Ez a folyó pedig azért nevezetes, mert eltűnéséért kizárólag a természet felelős, a legcsekélyebb emberi beavatkozás nélkül. Az Okavango a legkülönlegesebb afrikai folyó, amely a világ legnagyobb, 22000 km2 területű vakdeltájával büszkélkedhet. Angola alacsonyabb hegyvidékén ered, mindössze 300 kilométerre az Atlanti-óceántól. Logikusabb lenne, ha vizeit arrafelé vinné, de az Okavango nem keresi a könnyű utakat – makacsul kelet felé tart, az Indiai-óceán irányába, amely nagyjából kétezer kilométerre van innen.
Miközben állhatatosan tör utat magának az afrikai szavannákon át, az Okavango hirtelen és váratlanul „megtorpan” a Kalahári-sivatag perzselő homokján. Itt ér véget az utazása. Mielőtt azonban a rekkenő hőség áldozatává válna, az Okavango hatalmas legyezőként szétterülve olyan oázist hoz létre Afrika közepén, amelyhez fogható nincs még egy a Földön.
Ott, ahol a szavanna a maga gyér növényzetével átadja helyét a Kalahári perzselő homokjának, a természet szeszélyéből egy szinte édenkerti táj jött létre. Folyók, csatornák, tavak, mocsarak és apró mellékágak alkotják, szoros, vizes szövevénnyé fonódva. Közöttük pedig náddal, papirusszal és trópusi fákkal benőtt szigetek találhatók. Ezen az egyedülálló, virágzó természeti zugon szinte az egész afrikai állatvilág színe-java megtalálható, kivéve talán a nagy emberszabású majmokat: elefántok, bivalyok, orrszarvúk, vízilovak, oroszlánok, gepárdok, leopárdok, zsiráfok, zebrák, antilopok, hiénák, krokodilok – és fölöttük hatalmas madárrajok köröznek.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
