Az átjáró Dél-Amerika legdélebbi pontja (a Tűzföld) és az Antarktiszhoz tartozó Déli-Shetland-szigetek között található. Ez a hely a világ egyik legviharosabb, leghidegebb és az élőlények számára legveszélyesebb régiója.
Úgy tartják, hogy az átjárót egy angol kapitány és egykori kalóz, Francis Drake fedezte fel 1578-ban, de csak 1914 után nevezték el róla. Más források szerint a felfedező egy flamand tengerész, Willem Schouten volt, aki 1616-ban hajózott át az átjárón. Érdekes, hogy mindkét esetben ezt a veszélyes helyet egy egyszerű háromárbócos vitorláshajóval és viszonylag kis legénységgel sikerült leküzdeni.
Az átjáró körülbelül 460 km hosszú, szélessége helyenként eléri az 1120 km-t, mélysége pedig 270 és 5250 méter között változik. Az Antarktisz közelsége miatt sok hatalmas jéghegy található itt, de a hajósok nem emiatt kerülik el ezt a helyet, hanem inkább a nyugatról keletre tartó, rendkívül erős Antarktiszi Cirkumpoláris Áramlat (felszíni áramlat) miatt, ami másodpercenként akár 150 millió köbméter vizet is szállít.
Itt fújnak a bolygó legerősebb szelei – akár 126 km/h-s sebességgel –, és a hullámok magassága időnként meghaladja a 15-20 métert. Az alábbi kép nem adja vissza ezeknek a helyeknek a zordságát, ezért ha érdekel, keress inkább videókat a YouTube-on.
A Drake-átjáró körülbelül 30 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az Antarktisz és Dél-Amerika elvált egymástól. Ekkor alakult ki és gyorsult fel a mai sebességéhez közeli Antarktiszi Cirkumpoláris Áramlat. Sok tudós azt állítja, hogy az átjáró megjelenése később erős lehűlést okozott, ami a kainozoikumi jégkorszakhoz vezetett, de más adatok szerint a lehűlési folyamat csak az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának csökkenésével függött össze. De ez már történelem. Nézzük, mi történik most a Drake-átjáróban.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
